vénlánycsúfolás

a házasságban élést egyetlen helyes életformának ismerő falusi közösségek gúnyoló → szokása a házasságra érett, de → farsangig, vagyis a házasságkötési idény végéig férjhez nem ment leányok ellen. (Szórványosan előfordul a meg nem nősült legények kigúnyolása is. Időpontja húshagyókedd, de előfordul más jeles napokon, így pl. szilveszterkor is.) Legelterjedtebb módja a tuskóhúzás, tőkehúzás, amelynek lényege: a leányhoz fatuskót vagy azt jelképező kisebb tárgyat kötöznek, amit bizonyos távolságra el kell húznia. Teljes formájában hangos vonulás végig a falun (néhol lakodalom-paródiával kiegészítve), de sok esetben csak a lányok ablaka alatt lármáztak, rossz fazekakon doboltak a legények anélkül, hogy a lányok kijöttek volna. Gyakran csak a lány házánál zajlik: a legények tuskót húznak be a férjhez nem ment lányok udvarára, vagy a lány háza előtt húzzák el a fadarabot, kiáltozva: „Itt a törzsök, húzzad!” A szokás főleg a Dunántúlon, K-Mo.-on és Erdélyben ismert. Az ÉK-i országrészen a szűzgulyahajtás, gulyafordítás, kongózás, zajos felvonulás: a legények kiáltására („Kinek van eladó lánya – hajtsa ki a szűzgulyára!) az érintett leányoknak ki kellett jönniük a házukból s ostorpattogtatással hajtották őket végig a falun. Előfordult → szerelmi ajándékok csúf, visszataszító formában való elkészítése és nyilvános ajándékozása is: pl. rongyokkal és döggel díszített → májusfa kitűzése, vagy szeméttel töltött bakfazék bedobása a leány kertjébe (e szokás a Jászságban cibereszűrés néven volt ismert). A vénlánycsúfolás szervezői általában legények voltak, a szokás gyakorlatilag kihaltnak tekinthető. (→ még: zajkeltés) – Irod. Kessler-Balogh Edgar: A szűzgulyahajtás (Ethn., 1927); Prückler József: Jászberényi néphit, szokások és babonák (Ethn., 1930); Vakarcs Kálmán: Tuskóhúzás a szentgotthárdi járásban (Ethn., 1933); Ortutay Gyula: A szerelem Ajakon a házaséletig (Népünk és Nyelvünk, 1934); Klier, K. M.: Blockziehen. Ein Faschingsbrauch von der Südostgrenze Österreichs (Eisenstadt, 1953).

Hamvazószerdai csutkahúzók. Balról vénlánynak öltözött legények. Kenderhajú vénlánynak öltözött legény húzza a csutkát (Kide, v. Kolozs m.)