mázolás

a tapasztott falfelületek porózus külső rétegének híg sárral, agyagos oldattal való kezelése. Bizonyos löszös, enyhén homokos tartalmú földféleségek különösen kiváló mázoló anyagok voltak. A mázolással a falfelületeket időjárás-állóbbakká, esztétikusabbá tették. Gyakori volt, hogy a tapasztás mázolásakor dekoratív szándékkal különféle mintákat rajzoltak a mázolt felületre. Hullámvonalas, körkörös motívumoktól kezdve összetettebb virágdíszekig sokféle díszítményt használtak. A mázolás szokását teljesen háttérbe szorította a 19. sz. folyamán általánossá vált → meszelés. A hagyományos berendezésű, nyílttűzhelyes, szabadkéményes konyhák esetében, valamint a füstöskonyhák esetében is általánosan maradt a füstnek, koromnak kitett felületek mázolása, mivel a tűzhelyek füstje, korma a meszelésen nagyon csúnya, el nem távolítható elszíneződést okozhatott. A mázolást általában a háziasszonyok maguk végezték. Archaikusabb vidékeken mázoláshoz külön szerszámot nem tartottak, bár a meszelőszerű eszközök használata gyakorinak mondható. (→ még: takarítás, → homokrózsa)