munkanéző, munkaszerző

idénymunkások közös megbízottja, aki a helyszínre utazva tárgyalt a munkaadóval és közvetített közte és a munkavállalók között. Idővel egyrészt a → bandagazda, másrészt az → emberkereskedő személye szorította háttérbe. Aratási munkanézőre (búzanéző néven) már a múlt század közepéről van adatunk; ő tárgyalt, egyezett meg, gondoskodott munkásokról, társai a költségeit megtérítették és fáradságát honorálták. A legtöbb bandagazdaként működött tovább. A kubikos munkanéző idősebb, tapasztalt és vállalkozó szellemű munkás volt, aki már tavasszal járta az országot. Ha saját elhatározásából tette, eredményes közvetítés esetén költségeit megtérítették és rendszerint bandagazdának fogadták el társai. Gyakoribb eset volt, amikor egy-két embernek útiköltséget adtak össze, hogy szerezzen munkát. Sem az ügynök, sem az írásbeliség nem küszöbölte ki őket teljesen, mert a nagy távolság, a megbízhatatlan ígéretek és főként a részleteiben nem ismert munkafeltételek miatt mindig szükség volt ilyen helyszíni terepszemlére és személyes alkudozásra; a kubikostömegek csak megnyugatató válasz esetén keltek útra. Sokszor maguk a vállalkozók kérték megbízható szakmányos kiküldését. Hasonló volt a helyzet summásmunkán is, ahol a → summásgazdák folytattak levelezést vagy keltek útra és tárgyaltak személyesen; ők azonban több kiváltságot szereztek maguknak. (→ még: embervásár) – Irod. Katona Imre: Vándormunkások toborzása a kapitalista Magyarországon (Ethn., 1958).