| summásdal, summásnóta | TARTALOM | „summáskeresztanya” |
a → bandagazda egyik típusa, a nagyobb gazdaságba huzamos időre, vegyes mezei munkák végzésére szegődött mezőgazdasági bérmunkások (→ summások) népesebb csoportjának (→ summásbandának) állandó vezetője. A summásgazda szerezte meg a munkát, alkudozott a munkaadóval és kötött szerződést társai nevében; a csoport tagságának összetétele is nagy mértékben tőle függött. Többségük nem a csoport, hanem a munkaadó bizalmából került a csoport élére; sem választani, sem pedig lemondatni nem lehetett, legfeljebb ellenőrizni és korlátozni, ő viszont éppúgy kizárhatott valakit, mint ahogyan felvette. A summásgazdák lényegében a munkaadói hajcsárapparátus legfontosabb figurái voltak, mintegy a munkaadó állandó helyettesei, ami abban is kifejezésre jutott, hogy külön laktak, a munkában nem vettek részt, csak felügyeltek, különféle mellékjövedelmekre tettek szert és ilyesmikhez hozzájuttatták rokonaikat is (pl. a szakácsokat). Summásbandán belüli szövetségesekkel is rendelkeztek: nagyobb csoportokban az → algazdákkal osztották meg a vezetést, egy-egy kisebb munkacsoport élére pedig → előmunkásokat állítottak. A végső bérelszámolás is az ő feladatuk volt. Egyes summásgazdák egyénisége sokszor rányomta bélyegét az egész csapatra. Egyáltalán nem élvezték a csoport bizalmát, belső ügyeiket lehetőleg maguk a tagok intézték. Ellentéteik a végelszámoláskor robbantak ki, ilyenkor még a keményebb summásgazdák is engedékenyebbek voltak, hogy a kellemetlen leszámolást elkerüljék. (→ még: summásdal, → summásmunka) – Irod. Katona Imre: Munkaszervezeti formák és ideiglenes életközösségek idénymunkákon a kapitalizmus korában (Agrártört. Szle, 1961).