munkaszervezet

a társadalomnak a munka elvégzésére létrehozott → akcióközössége, amely hosszabb időn át állandóságot mutat, s ezért jellemző módon tükröződnek benne a kor gazdasági, társadalmi viszonyai, egy szűkebb közösség hagyományai. A munkaszervezet mindenkori jellegét alapvetően meghatározzák a munkaeszközök és a társadalom. A munkaeszközök jellege (formája, technológiája), fejlettségi foka (az összes munkaeszközök által képviselt termelési szint) ugyanis megszabja a konkrét munkafolyamat összetettségét (→ technikai munkamegosztás), s a társadalmi viszonyok, ill. a konkrét társadalmi környezet kijelöli az egyének, csoportok helyét a munka folyamatában, azok rendszerében. A munkaeszközök által meghatározott konkrét munkafolyamat, mint tevékenység, s a társadalom által megszabott hely és szerepkör a munkafolyamatok rendszerében együttesen a munkaszervezet alapvető viszonyait alkotják. A munkaszervezet alapvető viszonyaiból fejlődnek ki a munkavégzés folyamán a munkaszervezet másodlagos viszonyai, azok az emberi kapcsolatok, amelyek már a munkaszervezet kizárólagos sajátjainak, termékeinek tekinthetők (pl. a munkafolyamat irányítása, speciális munkacsapatok stb.). A munkaszervezet alapvető célja, hogy az adott gazdasági, társadalmi szinten az egyének, csoportok a leggazdaságosabban fejthessék ki termelő tevékenységüket. Az alapvető célon túl a munkaszervezet egyéb célokat is szolgálhat, ám ezek befolyásolják a termelés hatékonyságát (→ munkaszervezet funkciói, → paraszti munkaszervezet). A munkaszervezetnek két nagyobb csoportját különítjük el: 1. organikus képződésű munkaszervezetek, amelyeket a közösség belső erői az élet természetes folyamatában, külső beavatkozás nélkül alakítanak ki; – 2. organizált munkaszervezetek, amelyeket a közösségen kívül álló, többnyire fölérendelt társadalmi helyzetű egyén, csoport hoz létre s benne a tudatosság, tervszerű átgondoltság érvényesül. – A néprajz elsősorban az első csoporttal foglalkozik, s az organizált munkaszervezetek csak annyiban érdeklik, amennyiben ezeknek hatása volt az organikus képződésű munkaszervezetekre. A kettő között éles határ nem vonható, a két csoport között állandó hatás-visszahatás érvényesül. (→ még: robot, → üzemszervezet) – Irod. Szendrey Ákos: A népi élet társas összejövetelei (Ethn., 1938); Fél Edit: A társaságban végzett munkák Martoson (Népr. Ért., 1940); Szabó László: A népi társasmunkák kutatása (Ethn., 1967); Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX–XX. században (Szolnok, 1968).