nemzetiségcsúfoló

a → csúfoló egyik csoportja, melyben egy közösség gúnyos és ironikus hangon, erősen eltúlozva versbe vagy dalba foglalja egy nép eredetéről, jellemző tulajdonságairól alkotott véleményét. A nemzetiségcsúfoló alapja általában a külső megjelenésen való humorizálás, amely gyakran durva, bántó hangnembe csap át: Hórihorgas gimna-testű/ cinegelábú német / akkor sem volt zsebkendője / mikor már megvénhedt. Hasonlóan a → mesterségcsúfolóhoz a nemzetiségcsúfoló is megjelenhet egy epizódból álló rövid, prózai történetben; lírai dalban, szólásként (→ szólásformájú csúfoló) (Megjárta, mint német a borjúval; Nagy a szája, mint Rácország), vagy egyszerűen jelzőként. Nagy számuk és változatos tematikájuk alapján szinte külön csoportot alkotnak a cigánycsúfolók, egyik legelterjedtebb szüzséje a cigányok temploma, amely a cigányok „vallásosságát” teszi nevetségessé. E tréfás, vidám hangvételű lírai dalok vagy történetek jobbára a falusi élet hagyományos társas összejövetelein hangzanak el, míg szólás, találós kérdés vagy jelző alakjában a köznapi szituációk bármelyikében elhangozhat. A magyar nemzetiségcsúfolók elsősorban a magyarsággal együtt élő népeket és nemzetiségeket figurázta ki. Az egész magyar nyelvterületen ismert és elterjedt. A szomszéd népeknél hasonló jellegű magyarságcsúfolók ismertek. Népköltési- és közmondásgyűjteményeinkben nagyszámú nemzetiségcsúfoló található. – Irod. Küllős Imola: A magyar népköltészet lírai dalműfajai és a kéziratos énekköltészet (Népi Kultúra – Népi Társadalom 1969); Katona Imre–Ortutay Gyula: Magyar népdalok (I–II., Bp., 1970).