kefetartó | TARTALOM | kegykép |
klasszikus → ballada. Két altípusát ismerjük: a) A Budai Ilona székely ballada szerint az anya ellenség elől menekül két gyermekével és kincses ládájával. A közeledő ellenség neszére elhagyja gyermekeit, ládájával fut tovább.
Mert fiú helyibe fiút ad az Isten, |
De pénzem helyibe ingyen nem ad Isten. |
Továbbmenve megpillant egy tehenet, amelyik mindkét borját viszi. Ez ébreszti tettének súlyára, visszafordul, de a gyermekek megtagadják anyjukat. b) Moldvában ismert változatok szerint a fogságból menekülő asszony elhagyott gyermeke farkasok közé kerül, azok megkegyelmeznek neki és felnevelik. Később találkozik anyjával, aki visszahívja, de a gyermek elutasítja.
Jere hozzám immár |
Te síró lányecskám |
Nézd be szépen megnőtt |
Kedves szép fiúcskám |
Hallgass asszony, hallgass, |
Nem vagy nekem anyám, |
Anyám lettél lenne, |
El nem hagytál lenne. |
Gyermekeit elhagyó anya a hőse a Gyönyörű Bán Kata balladának is, aki a csábító kedvéért válik meg gyermekeitől, de a férfi házában megbánva tettét visszatér. Útközben keresi gyermekeit, de csak a csontjaikat találja meg. A kegyetlen anya motívum megtalálható a → gyermekgyilkos leányanya balladában is, de a szöveg típusa ettől független. Az anyai felelősségérzet hiányából fakadó morális tragikum művészi kifejezése a különböző motívumokat tartalmazó balladákban egyaránt közös sajátság. A kegyetlen anya ballada archaikus nyelvezetű. Az erdélyi változatok tagolatlan versformájúak, elbeszélő jellegű rímes sorokból állnak. A moldvaiak különösen bővelkednek nyelvi archaizmusokban. Ortutay Gyula szerint a kegyetlen anya ballada a külföldi variánsoktól függetlenül alakult ki. Motívumai rendkívül archaikusak. Az állatoktól megleckéztetett anyáról szóló költői képsor balladai párhuzamait nem ismerjük A motívum rokonsága az antik hagyományban (Romulus és Remus, Firdauszi: Királyok könyve, burját-mongol epikus szájhagyományban stb.) lelhető fel. Irod. Ortutay Gyula: Székely népballadák (Bp., 19483); Leader, N.: Hungarian Classicical Ballads (Cambridge, 1967).