kelengye

a → hozomány egyik fajtája, ill. elnevezése, azzal a különbséggel, hogy némely helyen (pl. Kalotaszeg) a vőlegénynek is volt önálló kelengyéje. Elsősorban vászonneműből állt: viselőruhák, díszpárnák, ágytakarók, lepedők, szalmazsák és derékalj, kendők, abroszok, továbbá törülközők, tarisznyák, zsákok; de hozzá tartozhattak a lakás feldíszítésére szolgáló kendők, cserépedények, kancsók, tálak, tükrök és a ruhanemű tartására szolgáló ládák, bútorok stb. is. A kelengye sok helyen a fiatal pár részére szinte életre szóló ellátást biztosított, de hiányoztak belőle a munkaeszközök, az önálló háztartás viteléhez szükséges eszközök. Kalotaszegen „a kelengyében az új pár megkapja mindazt a tárgyi kelléket, ami az életük során rájuk váró hagyományos szerepek betöltéséhez szükséges” (Fél Edit–Hofer Tamás). A kelengye adása a kiházasításnál általában kötelező volt, ezért nagy anyagi terhet jelentett a lányos háznál. Többfelé mondták is, hogy „ahány lánya volt, annyiszor égett le a háza”. Válás esetén a kelengyét az asszony magával vihette. – Irod. Bálint Sándor: Lakodalmi szokások Szeged-Alsóvároson (Népünk és Nyelvünk, 1933); Fél Edit–Hofer Tamás: A kalotaszegi kelengye (Népr. Ért., 1970).

A menyasszony szekrénybe készített kelengyéje (Buzsák, Somogy m.)

Kalotaszegi leány kelengyéje közszemlére kitéve a lakodalom napján