| kenyér panasza, a | TARTALOM | kenyértartó |
céhen, ill. ipartestületen kívüli háziiparos, aki saját háztartásában, maga beszerezte nyersanyagból, piaci árusításra rendszeresen készített kenyeret. A 19–20. sz. fordulóján elsősorban a városok-mezővárosok szegényebb paraszti rétegeiből kerültek ki, s nagyobb számban az Alföldön dolgoztak. Készítményük nyersanyaga és kivitele lényegében azonos a helyi házikenyérével. Kenyérben önellátó lakosság esetén árutermelésük a → sütőiparét meghaladhatja: Debrecenben 1795-ben egyetlen pék és 61 kenyérsütő nő működött. – Irod. Bálint Sándor: A kenyér és a kalács a szegedi néphagyományban (Néprajz és Nyelvtudomány, 1962).