| kenyérsütő nő, kenyérsütögető | TARTALOM | kép |
kenyértartó
egész kenyerek tárolóhelye. Házi kenyérkészítésre berendezett parasztháztartásainkban egyszerre mindig több, 2–3 hétre elegendő → kenyeret sütnek. A készlet kenyértartóra kerül, míg a → kenyérkosár a már megszegett kenyér helye. A kenyértartók felfüggesztett, ill. falra szerelt állványok, amelyeken a kenyerek szellős elhelyezése lehetséges. A K-Dunántúlon, az Alföldön, a Felföldön a kenyértartó kenyérnyi szélességű egy szál hosszú deszka, ill. hasonló alakú, lécekből kialakított rács. Ezeken a polcokon, rácsokon a kenyerek egy sorban, fenekükön feküsznek. A 4–6 kenyér kétsoros elhelyezésére alkalmas széles kenyértartó rács az Ipolytól a Bódváig, ill. délen a Tarna, Zagyva torkolatáig nyúló területen uralkodó formaváltozat, amely szórványosan a Duna–Tisza köze szomszédos vidékén is előfordul. Vízszintes, kétszintes kenyértartó Zalában és D-Vasban szokásos, ezen a kenyerek egy-egy rúdpáron fekszenek, egymás fölött két sorban. Szintén fekszenek a kenyerek a Dunántúl Ny-i felén általánosan használatos és a szlavóniai magyaroktól is ismert függőleges tengelyű, több szintes kenyértartón. Ennél a kenyereket a vízszintes karok végén kiképzett támaszokra egyenként helyezik el. Bár ilyen szerkezetű kenyértartóval a Székelyföldön is találkoztak, ott a tárgy csak kivételesen fordul elő, lényegében teljesen ismeretlen; az egész kenyereket többnyire → sütőteknőben, ill. polcon tárolják. A hazaiaktól formában eltérő, de függőleges tengelyű, több szintes szerkesztésű kenyértartók használatosak az Ibériai-félsziget északi részén, a Ny-i Alpokban, a Rajna és Türingia közti vidéken, valamint egy kisebb zárt lett területen. Hazai elterjedése a tárgy közép-európai szerepével nyilván összefüggésben áll. Hasonló a helyzet a Ny-i magyarság másik sajátos szerkesztésű kenyértartójánál. Ez egy egyszintes, rekeszes kenyértartó, amelyen a kenyerek élükön állnak a rekeszeket elhatároló, félkörívben hajlított vesszőkre, ill. rúdpárokra támaszkodva. A tárgynak a kenyértartó mellett kenyérálló elnevezése is van. A kenyértartó e formaváltozata a Dunántúl Ny-i felén, a csatlakozó É-i Kisalföldön és foltszerűen az Ipoly alsó szakasza mentén használatos. Pontos megfelelői D-Franciao.-tól hazánkig, ill. a morva vidékig húzódó övezetben végig kimutatható, K-finno.-i elterjedését déli kölcsönzésként magyarázzák. Ez a kenyértartó csak a korong alakot megközelítő, tehát lapos tetejű kenyerek elhelyezésére alkalmas. Így nálunk elterjedésének az alföldi, K-dunántúli magas búzakenyérforma önmagában is határt szab. A kenyértartók helye a lakóházban többnyire a kamra; az ÉNy-i országrészen korábban rendszeresen a padlástér is, amely a jobb hőszigetelő zsúptető kiszorulásával e célra alkalmatlanná vált.
