kenyérkosár

a megkezdett → kenyér tárolóhelye. Használata az alföldi parasztháztartásokban rendszeres, századunk elején a K-Dunántúlon és az Északi-Középhegység irányában terjedt, másutt csak szórványosan fordul elő. A kenyérkosár régebbi formája lapos fenekű, egyenes oldalú, kerek gyékény-, szalma-, ritkábban vesszőkosár, amelynek esetleg teteje is van. Ennek helye a hagyományos berendezésű szobában a sarokpad középső sarkában volt. Ezt az egyszerűbb formát vesszőből font, szintén kerek, de lábon álló, fedeles kenyérkosár váltotta fel, amely a sarokpad végénél állt. Ahol kenyérkosár nem használatos, a megszegett kenyeret az étkezésre szolgáló → asztal mély fiókjában (Dunántúl, Sajó–Bodrog vidéke), ill. ruhával betakarva állandóan a szobabeli asztalon (Ipoly–Zagyva, ill. Bodrog–Felső-Tisza vidéke) tartották.

Kenyérkosár (Tiszaderzs, Szolnok m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Kenyérkosár (Tiszaderzs, Szolnok m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Kenyérkosár (Bodony, Heves m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Kenyérkosár (Bodony, Heves m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Kenyérkosár (Cigánd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Kenyérkosár (Cigánd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Kenyérkosár (Hajdúböszörmény, Hajdú-Bihar m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Kenyérkosár (Hajdúböszörmény, Hajdú-Bihar m.) Bp. Néprajzi Múzeum