kenyérlepény

kenyérsütéskor a kenyér tésztájából, ill. annak teknőkaparékából készített különféle sült tészta. Az egész népterületen általános a kaparék felhasználása kenyérlepénynek, valamint az, hogy az érett kenyértésztából valamennyit lángosnak szánnak. Ez utóbbit 30–35 cm átmérőjű, lapos kerek darabbá alakítva, a kemence fűtésének utolsó szakaszában, a parázzsal beterített kemencefenék megtisztított közepére fektetve sütik meg. A tészta neve a Ny-i országrészen langal(l)ó (és alakváltozatai), a Rába torkolatvidékén és a K-Dunántúltól kezdve keleten mindenütt lángos. Lepénynek szórványosan nevezik. – A teknővakarékot kis vízzel, sóval összegyúrva, az Alföldön rendszerint jó kenyértésztával, zsírral feljavítva használják fel. Többnyire lepény-, olykor apró cipóformában sütik meg. A tészta elnevezései (vakarcs, vakaró, molnárpogácsa, bodag, sótalan, sovány, pompos, kanvarjú, vakvarjú, dübbencs) a → lepénykenyér, a → cipó és a tőle különböző kenyérlepényekével kontaminálódnak. – A gazdag búzatermelő Tiszántúl és a K-Dunántúl parasztságának regionális „fényűzése” maradt az a rendszer, hogy a kenyértésztából egyéb kenyérlepények, „sütemények” céljára is elvettek. Ilyen a szilvalekvárral töltött vese nevű és alakú tiszántúli sütemény és az ugyanitt sokféle néven készített zsíros, réteges-leveles lepény (ismételten rétesszerűen kinyújtott, zsírral kenve hajtogatott kenyértésztából). A K-Dunántúl beérte egy kenyértésztából sült vastag lepénnyel (pompos), amelybe káposztát, töpörtyűt gyúrnak vagy töltenek. (Az orosházi káposztás pompos dunántúli jövevény.) – Búzakenyeres vidékeken kenyértésztából időnként önteni való tésztát (→ öntött tészta) is sütöttek.