öntött tészta

különféle sült tésztákból folyadékkal megpuhítva készült tésztaétel. Alapanyaga lehet egyszerű → gyúrt tészta, ill. kelt tészta. A liszt, víz, só összetételű gyúrt tésztát sodrófával néhány milliméter vékonyra kinyújtják, s a leveleket a kemence megtisztított fenekén, gyakran az éppen félsülésben lévő kenyerek tetejére borítva megsütik. Újabban sütik – kisebb darabokra elvágva – a tűzhely vaslapján is. A tészta többnyire kenyérsütéskor készül. Sütés után eltördelik, s későbbi ételkészítéshez tartalékolják. Sült, száraz állapotban csak kivételesen eszik, megöntésre szánják. Az ilyen önteni való tészta neve a Tiszától Ny-ra laska, laksa, a Tiszántúlon többnyire lángelő, ill. rongyos kapca. Felhasználáskor a tésztát szitába, szűrőbe téve forró vízzel leöntik, így megpuhítva a főtt tésztákhoz hasonlóan, különféle ízesítőkkel – elsősorban mákkal, túróval – tálalják. A Duna–Tisza köze K-i részén mezei munkánál a vizet rajtahagyva levest is készítenek belőle. Így használták azok a Ceglédről bejáró vasutasok is, akiket Bp. rákosi pályaudvarain ceglédi laskások néven csúfoltak. – Az önteni való kelt tészta vagy kifejezetten e célra készül, vagy egyszerűen a nyers kenyértésztából veszik el. Ezt keskeny, hosszú rudakká sodorva, különböző módon összetekerve, vagy pedig apró, gömbölyű darabokban sütik meg, régen főként a kemence földjén. Megöntése úgy történik, mint keletlen társáé, de olykor egészen pépszerűvé áztatják tejben, savóban. A kelt tésztából öntött tésztaétel elsősorban az É-i magyaroknál kedvelt. Elnevezései itt Ny-ról K felé haladva bukta (ez ismétlődik D-Dunántúlon), pupa (ismétlődik a déli magyar Duna-szakasz mentén), guba (a központi palóc vidéken gubó alakváltozatban), tekercs, vaka, zuzák, doboska, bobajka. Általánosan elterjedt a Duna–Tisza közén, guba néven. Tiszántúlon készítése szórványos, neve É-on bobajka. Dunántúlon alig fordul elő, Ny-on kőtt mácsiknak nevezik. Csíkban, Háromszéken lőnye néven karácsonyi étel. Az öntött tészta mindkét változata ott is gyakran kapcsolódik a jellegzetesen böjtös ünnepi étrendekhez, ahol más hétköznapokon is előfordul. Az önteni való kelt tészta díszes formája a ferentő, frentő, fentő. A központi palóc vidéken készítik, ahol megöntve, mákosan a lakodalmak és böjtös ünnepek étrendjén szerepel. Ehhez a nyers tésztából keskeny szalagokat vágnak, a szalagot egyik oldalról keresztben sűrűn bemetszik, majd a tésztát ép hosszanti élére állítva csigavonalban felcsavarják. E kis tésztarózsákat sütik és öntik. Régebben helyenként → rétest és → perecet is tálaltak öntött tésztaként.