perec

különféle összetételű tésztából sült, apró, karika alakú, kemény vagy porhanyós sütemény. Elsősorban a szegényparasztságból kikerülő perecsütő asszonyok készítménye, amit rendelésre, piacra, vásárra csináltak. E perecek többségét először vízben megfőzik, azután sütik. Ritkább a csak sütött perec. A parasztság nagy ünnepekre süteményként, munkaalkalmakra gyakran → öntött tésztaként tálalta. A perecsütő központok piacterülete gyakran pontos földrajzi határokkal illeszkedett egymáshoz. Jelentősebb pereckészítő központok századunkban Debrecen, Erdőhorváti (Hegyalja), Somodi (v. Abaúj-Torna), Kapuvár (vert perec, rábaközi perec). A Székelyföldön híres a csíki perec. A debreceni perecsütők már a 17. sz.-ban társaságba tömörültek, a 18. sz.-ban a perecesek a béles- és kalácssütőkkel társulva alkottak céhszerű testületet. (→ még: kalács) – Irod. Bakó Ferenc: Az erdőhorváti perec-sütő asszonyok (Ethn., 1952).

Felső képen: perec sütése, alsó képen: perec kemencébe rakása (Debrecen, 1935)