kép

1. falikép, a szobaberendezés tartozéka. Széles körű európai elterjedését a képsokszorosító eljárások 14–15. sz.-i megindulása tette lehetővé. Az így készült nyomatokat a 19. sz. második felétől különféle mechanikai sokszorosítású reprodukciók váltották föl. Mo.-on a 18. sz.-tól jelent meg a parasztházakban az → üvegkép és a → tükörkép, emellett ÉNy-Dunántúlon a művirágokkal díszített ereklyetartó kép (ún. kolostormunka, zárdamunka). A megrendelésre készült olaj- és vízfestésű kép a parasztságnál ritka. A 19. sz. második felétől, de nagyobb tömegben az I. világháború idejétől tört előre a fénykép. – A parasztházban a képek kezdetben szinte kizárólag vallásos tárgyúak voltak (szentkép), nevük sokfelé, tekintet nélkül az ábrázolt szent személyére: Jézus, Jézuska, Isten, többes számban is előfordult (pl. Mezőkövesden az aranypapírral díszítettek: rezes Jézusok). A 19. sz. elejétől említenek ref. házakból világi képeket: meseképet (Tündér Ilona, Árgirus királyfi), huszárábrázolást, állatképet (fiastyúk). Gazdag parasztoknál ritkán, elsősorban mezővárosokban fordult elő a 19. sz.-ban a víz- vagy olajfestésű portré, ezt váltja fel a 19. sz. második felétől a fénykép. Különösen kedveltté vált az esküvői kép, igen gyakran oly formában, hogy a képet a menyasszonyi koszorúval és vőlegényi bokrétával vették körül. A 19. sz. elején jelent meg az alföldi prot.-oknál a → szűcsmintakönyvek hatására a virágos keretezésű, születés, esküvő, haláleset emlékére készített vízfestésű emléklap (születési levél), melyet idővel felváltott a nyomtatott. Az Alföldön az emléklapok nyomán kialakult a virágcsendélet, amely vízfestésű, a helyi → bútorfestés stilizálási szabályai szerint kialakított virágcsokor; berámázva 2–3 azonos díszítményű képet akasztottak a falra, ahogy a bútorokon szokásos a virágcsokrok ismétlése. A 19. sz. másodikfelétől elterjedt a politikai nyomat, elsősorban Kossuthra, Rákóczira és a szabadságharcra (pl. aradi tizenhárom vértanú) vonatkozó képek, továbbá egyéb nyomatok (háziáldás, katonasági emlék), ref.-oknál lapra nyomott bibliai idézet (fali mondás, fali ige, aranymondás). A képek lakásbeli helye elsősorban a → szentsarok, a fényképeké főleg a → falitükör környéke. A képek elrendezése a szimmetria szabályai szerint történt, gyakran dísztányérokkal, színes szentelt gyertyákkal váltogatva. Van adatunk, hogy a 19. sz. elején a képeket falra ragasztották, de a fennmaradtak (köztük néhány 18. sz.-i is) mind keretezettek. – 2. → fogadalmi kép, → kegykép. – Irod. Reinfuss, Roman: Malarstvo ludowe (Kraków, 1962); Ujváry Zoltán: Árgirus és Tündér Ilona vásári festményen (Ethn., 1963); Varga Zsuzsa: Képek és szobrok (Kiállításkatalógus, Székesfehérvár, 1970); K. Csilléry Klára: Magyar népi grafika (Népr. Ért., 1971); Ritz, Gislind M.: Hinterglasmalerei (München, 1972).