kerámiajegy

a → mesterjegy egyik fajtája, amely edények alján, oldalán, peremén vagy egyéb helyén látható. Egyéb elnevezései: porcelánjegy, fazekasjegy, gölöncsérjegy, fenékjegy. Az edény megszikkadása után, égetése előtt leginkább fabélyegzővel ütötték bele. Megkülönböztetnek benyomott, domború, festett jegyeket. Alakja igen változatos: kereszt, küllőskerék, csillagforma, háromszög, betű stb. és az ezek kombinációjából kialakítottak. Jelezte a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a mesterjegy pedig az edény készítőjét, festőjét (festőjegy), akit darabszámra fizettek, és ezért is szüksége volt az egyéni jelre. – Irod. Thorn, C. I.: Handbook of Old Pottery and Porcellan Marks (New York, 1947); Csányi Károly: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei (Bp., 1954).

Középkori magyar cserépedények domború fenékjegyei

Késő középkori bécsi grafitos edények benyomott perem- és mesterjegyei