keretmese

a mesecsokrok, antológiák közlési formája. Írójuk a meséket külön önálló történetbe, keretmesébe foglalja, amely a mesék sorrendjét, olykor tartalmát is megokolja. (Ezeregyéjszaka, → Ponciánus históriája stb.) de vannak a szóbeliségben is mesék, melyek egy vagy több mesetípusnak keretül szolgálnak: → égig érő fa, a bolondokat kereső ember, → Kelemenke ködmönkéje; pl.: AaTh 1450 + AaTh 1384 (AaTh 1229* + AaTh 1245 + AaTh 1284*). A mesefüzért magában foglaló mese a keretmese, mely tartalmilag általában nem, vagy csak vékony szálon függ össze a keretben elmondott mesékkel, mégis a keretes mesék az elmondott mesék számától és gradációs feszültségteremtő erejétől függően a hallgatóban a szerves egység, az epikai kompozíció érzetét keltik.