keresztvetés

TARTALOM

keretmese

keretespalóka

a billenős → palókával és az → orradzóval együtt a fiatal szarvasmarhák, néhol a csikók szopásgátlásának, elválasztásának eszköze. Fából készített négyzetes, ritkán téglalap, rombusz, sőt háromszög alakú keret, amelyet szíjjal vagy kötéllel erősítenek fel az állat orrára, a keret sarkainál hegyes fanyársak vagy szögek állnak ki. Ezek akadályozzák a fiatal állatokat anyjuk tőgyének megközelítésében. Elnevezése különböző területen: szúró, fakantár, kaloda. Mind a pásztorok, mind a parasztgazdák körében használatban volt. A keretespalókát is nagyobbrészt az Alföldön használták, elterjedése egybeesik a billenős rendszerű palóka elterjedésével, használata azonban nem annyira általános. A Dunántúl északi felében való előfordulása valószínűleg a Bécs felé tartó nagy marhahajtó út mentén, annak hatására terjedt el. Európában még Svédo.-ban és Dániában ismerik, az önszopó tehenekre teszik. Megtalálható a nomád népeknél, a kirgizek pl. a tevecsikók, a jakutok a borjak szopását akadályozzák vele. – Irod. Karutz, R.: Unter Kirgisen und Turkmenen (Leipzig, 1911); Szabó Mátyás: Fiatal állatok szopását megakadályozó eszközök és eljárások. A Néprajzi Múzeum „palóka”-gyűjteménye (Népr. Ért., 1955).