Pálóczi Horváth Lajos (Beregszász, 1899–Bp., 1976)

TARTALOM

palónya

palóka, billenős palóka

a fiatal borjak szopását gátló, az elválasztást elősegítő, lekerekített félkör alakú, ovális, ritkán szögletes fa eszköz, amelyet a felső részén kivágott két csapjánál az állat orrába akasztanak. A 6–8 hetes borjú ettől hátrafelé lépkedve legelni tud, de az anyja tőgyéhez – mivel a palóka az orra elé hajlik – nem férhet. Az állatok szopásgátlásának azonos funkciójú, de formailag más eszköze az → orradzó és a → keretespalóka. A palókák jobbára a nagy kiterjedésű alföldi pusztákon – elsősorban a Hortobágyon és a kecskeméti Bugacon – használatosak, ahol a → külterjes állattenyésztés nagyobb arányú volt. Elterjedésének északi határa a Duna–Tisza közén a főváros, a Tiszántúlon Tiszaladány és Csenger vonala; a Dunántúlon Baranya és Vas m. kivételével alig találkozunk vele. Délen kb. az ország mai politikai határáig terjed, keleten adatok hiányában nem húzható meg a határvonal. Az Alföldön leginkább a pásztorok használták, ők is készítették deszkadarabból, hordódongából. Gyulán pl. bognárok is készítették és árusították piacon, vásárokon. A fából készült palóka analógiájára készítenek szopásgátló eszközt bőrből (Gyula), pokrócdarabból (Orosháza), sőt rongyból is. Igyekeznek még távol tartani a borjakat a tőgy bekötésével, valamint bekenésével is. – A magyar billenős palókához formai és funkcionális tekintetben hasonlók ismeretesek az ázsiai sztyeppén, pl. a baskír, mongol és kalmük pásztoroknál. Európában csak DNy-on fordul elő, pl. Portugáliában, É-Spanyolo.-ban, D-Franciao.-ban, s talán Íro.-ban. Ismeretes még Közép-Brazíliában, ahol a portugálok honosították meg. (→ még: borjúkantár) – Irod. Krüger, Fritz: Die Hochpyrenäen. B. Hirtenkultur (Hamburg, 1935); Gunda Béla: Asiatische Maulkorbformen (Ethnos, 1938); Berg, Gösta: Fåret som mjölkdjur. Ett bidrag till den primitiva boskapsskötselns historia (Rig, 1949); Szabó Mátyás: Fiatal állatok szopását megakadályozó eszközök és eljárások. A Néprajzi Múzeum „palóka” gyűjteménye (Népr. Ért., 1955).