keresztvetés

a → kereszt jelének kézmozdulattal való utánzása. A homlokot, majd szívtájékon a mellet és a két vállat kell megérinteni, meghatározott sorrendben, jobb kézzel. A keresztvetés gesztusának használata a kereszténység első századaiban kezdődött. A r. k.-ok balról jobbra való mozdulatával ellentétben a gör. katolikusok és a gör. keletiek jobbról balra irányban 3 összefogott ujjukkal érintik meg a vállukat. A keresztvetéssel valószínűleg a test, az egész ember → rontás (vagy más veszedelem) elleni védelmét kívánták biztosítani. – A magyar nép körében gyakori volt a keresztvetés egyház által elő nem írt esetekben is, mint rontáselhárító → gesztus. Keresztet vetettek, ha megszólalt a harang; Isten nevének kiejtésekor (különösen ha káromkodásban hallották); → vihar, villámlás, mennydörgés esetén. A közelgő vihar ellen → ráolvasás kíséretében a felhőkre való keresztvetéssel is próbálkoztak. Ilyen esetet már a 16. sz. végén is feljegyeztek. Munkák megkezdésekor szintén gyakorolták a keresztvetést, pl.: → szántás, → vetés, kenyérsütés kezdetekor egy rövid fohász kíséretében éppen úgy, mint utazás megkezdésekor, vagy gyógyító eljárások elején és végén. – Irod. Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században (I–III., Bp., 1879–96).