kétfülű kosár

kerek vagy ovális, félgömbölyű, ill. lefelé fordított csonka kúp alakú, igen sok méretben készülő kosártípus. Két kézzel maguk előtt tartva viszik. Hasítatlan, hántolatlan fűzfavesszőből, iszalagból, szilácsból (hasított juharfa-, mogyorófa-, hársfaszalag) fonják. Készítői piacra termelő háziiparosok, falusi ezermesterek. Sok földműves saját szükségletére készített kétfülű kosarat. Némely vidéken cigányok foglalkoztak készítésével, élelemre cserélték, szalonnát, lisztet kértek érte. A kétfülű kosár régebbi változata félgömb alakú, a földre téve kissé billeg. Ez a forma ma főleg a Felföldön és Erdélyben használatos. A kétfülű kosár újabb változatának lapos, kerek az alja. Ez Mo.-on a paraszti kosárformák legkésőbbi rétegéhez tartozik, terjedése az ipari kosárfonás és a 19. sz. végétől szervezett tanfolyamok hatásával függ össze. Különösen elterjedt az Alföld, a Kisalföld és a Dunántúl területén. Mindkét forma több méretben használatos, rendeltetésének megfelelően. A bányászok, szénégetők, mészégetők, sírásók, földmunkások kisebb kétfülű kosárban hordják a követ, a földet; átmérője 65–80 cm, mélysége 20–30 cm lehet. Kisméretű kétfülű kosarat használnak a paraszti gazdaságok burgonya, szén, szemét, trágya szállítására. Nagy, oválisan nyújtott kétfülű kosár szükséges a polyva, a szecska, a takarmány szállítására, a bab, az aszalt gyümölcs tárolására. Ennek hossza gyakran a 180–200 cm-t is eléri. A lapos fenekű, kerek kétfülű kosár kisebb változatai a → fejen való teherhordás eszközeként is használatosak. A kétfülű kosárnak egyetlen falun belül egyetlen gazdaságban is több formai és méretbeli változata fordul elő. Nagyobb paraszti gazdaságban 40–50 kétfülű kosárra volt szükség. – A kétfülű kosarak elnevezése igen változatos. Véka a neve a Dunántúl nagy részén, silinga a Ny-Dunántúlon, körbec néven ismeretes Zalában, Baranyában német kosár, a Mátyusföldön opálka, Hontban filkas, a Felföldön általában fülkosár, füleskosár, a Tiszántúl É-i részén kasita, a Székelyföldön kas néven ismerik. Háromszékben a polyváskas neve már 1548-ban feljegyzésre került. A kétfülű kosár félgömb alakú változata bizonyára a 16. sz. előtt is használatos volt számos magyar vidéken. Európai elterjedtsége kevéssé ismert, az Északi-Kárpátok szlovák és lengyel parasztsága használja, szórványos előfordulása román és német területen is adatolható. – Irod. Gunda Béla: Ludový transport v Žakarovciach (Slovenský Národopis, III., 1955); Csalog Zsolt: A kosárfonás ún. spiráltechnikája a magyar nyelvterületen (Népr. Ért., 1963).

Nagy krumpliszedő kosár (Átány, Heves m.)