kettős királyság

az uralom megosztásának az a formája, amikor egy társadalom élén két személy áll; az egyik a vallási vezető, a társadalom képviselője a természetfeletti hatalmak felé, a másik a társadalom ügyeinek irányítója a gyakorlati életben. Kettőjük közül a névleges főhatalom a vallási vezető kezében van, akinek hatalma azonban korlátozott; vagy eleve meghatározott idő után, vagy uralkodásra képtelenség megállapításakor a vallás előírásainak megfelelően megölik. A szakrális királygyilkosság és a kettős királyság intézménye azonban nem szükségszerűen összetartozó kulturális jelenségek. A kettős királyság esetleg a honfoglaló magyaroknál az uralom formája volt. Ezt az elképzelést Róheim Géza vetette fel, aki a honfoglalás kori kútfők tanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy kettős királyság volt a kazár birodalomban, s ezt a kettősséget fejezik ki a magyar társadalomra vonatkozóan a kende és gyula méltóságnevek. Feltételezése szerint a honfoglalás időpontjában → Álmos lett volna a kende és Árpád a gyula. Györffy György dolgozta ki részletesen a kettős királyság elméletét a magyarságra vonatkozóan. A kende méltóság viselőjét Kurszánban, az Aquincum környékén megtelepedett főemberben véli felismerni, akinek szerepét véleménye szerint tudatosan homályosították el az Árpád-házi királyok korában keletkezett krónikák. Ezt az elméletet Czeglédy Károly vitatta, de nem alakult ki egységes álláspont a történettudományban az elmélet igaz vagy téves voltát illetően. Kétségbe vonják azonban, hogy a honfoglalást követő időszakban kettős királyság lett volna a magyarságnál. – Irod. Róheim Géza: A kazár nagyfejedelem és a turulmonda (Ethn., 1917); Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. A nemzetségtől a vármegyéig. A törzstől az országig. – Kurszán és Kurszán vára (Bp., 1959); Czeglédy Károly: Árpád és Kurszán (Az Árpád-ház megalapításához) (Zalai Tükör, 1975).