Álmos

a honfoglaló magyarok fejedelme, aki népét keletről a Kárpátokhoz vezette, a → honfoglalás mondakörének egyik főalakja. Főként születése és halála körülményeihez fűződő mondai elemeket őrzött meg az utókornak a középkori magyar történetírás. Anyját, → Emesét álmában turul madár ejti teherbe, a gyermek majdani hivatását is álom jövendöli meg az anyának, innen az Álmos név. Késő középkori források szerint (Képes Krónika 13. fej.; Budai Krónika 37. fej.; Dubnici Krónika 28. fej. stb.) halála is rendkívüli: Erdély határán megölték, „Pannónia határába ugyanis nem mehetett be”. Újabb forráskritikai vizsgálatok alapján e közlés hitelt érdemlőnek bizonyult, s már a 11. sz.-i régi Gestánk is tud e gyilkosságról. Álmos megölését korábban → építőáldozatnak magyarázták; ma főként az egykori kazároknál, de Belső-Ázsia nomád népeinél és Európában a votjákoknál a 19. sz. derekáig jelentkező analógiák, valamint egyes természeti népek párhuzamos szokásai alapján ún. rituális királygyilkosságnak tekintik. Alapja az a hiedelem, hogy a fejedelem hatalmát mágikus-totemisztikus erő biztosítja, s ha ez valamely okból, pl. elöregedés következtében megfogyatkozik, meg kell őt ölni, hogy ez az erő utódjában megújhodva éljen és hasson tovább. A rítus mint keleten általában, összefügg a nomád magyar államszervezetben is jelentkező ún. kettős királyság intézményével, a kende és a gyula, a szakrális, de névleges főfejedelem és a hatalmat valóságosan gyakorló fővezér közt jelentkező jogköri feszültséggel. Hogy viszont Álmos megölésében fiának, Árpádnak közvetlen része lett volna, arra nézve tagadó választ kell adnunk: mind a görög Bíborbanszületett Konstantin, mind Anonymus (13. fej.) szerint Árpádot még Álmos életében választották fejedelemmé. – Irod. Róheim Géza: A kazár nagyfejedelem és a turulmonda (Ethn., 1917); Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet (Bp., 1948); Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről (Bp., 1959); Hozzászólások Fettich Nándor kéziratához (Arch. Ért., 1966, 1969).