honfoglalás mondaköre

azoknak a laza szálakkal összefüggő mondáknak füzére, amelyek egyrészt a honfoglaló Árpád származására, így honfoglalás mondaköre → Álmosra, → Emese álmára, az Árpádok totemősére, a turulra vonatkoznak; másrészt a honfoglalás némely hadműveletéhez, így a Szvatopluk és Zalán ellen folytatott harcokhoz, ill. a fehér ló (→ fehér ló mondája) árán való birtokszerzés ősi jogszokásához fűződnek. E mondacsoport egyes elemei a → hun–magyar mondakörrel, valamint a → vándorlások mondakörével függenek össze. Középkori történetírásunk olykor részletező előadásban, máskor töredékes utalásokkal rögzítette e mondákat, mondamotívumokat, amelyeknek hátterét azonban az i. sz. 890. évben, ill. azt követően lejátszódott nagy jelentőségű történelmi események: a fejedelemválasztás és vérszerződés, majd a Kárpát-medence megszállása, szolgáltatják. Így a honfoglalás mondaköre történelmi és mitikus személyeket váltogatva mutat be hősei gyanánt, való eseményekre vonatkozó emlékekből és ősi hiedelmek és szokáselemek motívumaiból alakult epikus hagyománnyá. – Irod. Sebestyén Gyula: A magyar honfoglalás mondái (I–II., Bp., 1905); Solymossy Sándor: Monda (A magyarság néprajza, III., Bp., 1941–43); Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről (Bp., 1959).