kígyóvőlegény, Amor és Psyché

→ varázsmese. Cselekménye: idős házaspárnak könnyelmű kívánságuk következtében kígyó (disznó stb.) alakú fia születik, vagy ilyen állatot fogadnak örökbe. Az állatalakú fiú a király (legkisebb) leányát kívánja feleségül. Három feladat teljesítése után a király oda is ígéri a lányát. A fiú megjelenik a királyi udvarban, hogy magával vigye menyasszonyát. A király megretten tőle, kétszer álmenyasszonyt próbál adni az igazi helyett. A kígyóvőlegény ezeket elkergeti vagy megöli. Odaadják az igazit. A nászéjszakán a kígyóvőlegény szép férfivé változik, elmondja feleségének elátkoztatásának, állattá válásának történetét. Titoktartást kér tőle, de az asszony elárulja anyjának vagy anyósának. A kígyóbőrt elégetik. A férfi a terhes asszony derekát beabroncsolja és megátkozza, hogy addig ne szülhesse meg gyermeküket, amíg ő kezét rá nem teszi, azután eltűnik, az asszony férje keresésére indul. Útjában a Nap, Hold és a Szél anyjától kap szállást, útbaigazítást és ajándékot. A Szél elviszi férjéhez. Három csodálatos ajándékkal megvásárol három éjszakát férje mellett. Első kettőn a férfit álomitallal elaltatják, a harmadikon sikerül ébren maradnia. Ráteszi kezét felesége derekára, az abroncsok lepattannak, az asszony megszüli gyermeküket. Véglegesen egybekelnek (AaTh 425A). – Igen archaikusnak tartott mesetípus: C. W. von Sydow vetette fel azt a gondolatot, hogy ősi, indoeurópai örökségnek kell tekinteni, és a típus legújabb monografikusa, J. Ö. Swahn, az Amor és Psyché mese egyik altípusára vonatkoztatva, elfogadhatónak tartja ezt a feltételezést. A típus Amor és Psyché elnevezése Apuleius (i. sz. 2. sz.) Aranyszamár c. művének hasonló című mesebetétjétől származik. Az Európa-szerte igen sűrűn előforduló népi változatok nem az apuleiusi feldolgozás nyomán keletkeztek. A mese Európán kívül is ismert. Swahn monográfiájának írásakor 1137 variánsa volt. A magyar mesekutatás tizenhét változatáról tud, ezek szórványosan a nyelvterület minden részét reprezentálják. A hős neve általában: Kígyóraj vitéz, Kígyó Sebestyén, Kígyókirály Kis Jancsi stb. A múlt század végén → ponyván is megjelent. – Irod. Horger Antal: Hétfalusi csángó népmesék (MNGy, X., Bp., 1908); Tegethoff, E.: Studien zum Märchentypus von Amor und Psyche (Bonn und Leipzig, 1922); de Meyer, M.: Amor et Psyché (Folkliv, 1938); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (I., UMNGy VIII., Bp., 1955); Swahn, J. Ö.: The Tale of Cupid and Psyche (Lund, 1955).