varázsló és tanítványa, a | TARTALOM | varázsostor |
a valódi meséknek (→ mitikus mese) az a csoportja, melyekben varázslók, elvarázsolt személyek, városok, varázstárgyak szerepelnek. Tágabb értelemben újabban a német kifejezés tükörfordításaként a varázsmese nem keresztény jellegű „csodás elem”-et tartalmazó mesék gyűjtőneve. Helyesebbnek látszik azonban a fogalomnak a szűkített formában való alkalmazása a magyar és általában az európai mesekincs perzsaarab eredetű rétegének jelölésére, mely hozzánk két csatornán keresztül juthatott el: balkáni, elsősorban török és Ny-európai, elsősorban francia közvetítéssel (Ezeregyéjszaka), de az sem lehetetlen, hogy a varázsmese egyes típusait már korábban is megismertük. A 19. sz.-ban feljegyzett magyar varázsmese szövegek már szerves részei a magyar mesekincsnek, egy részük lokalizálódott (→ Szezám, nyílj ki!, → Tóth János története), más részük samanisztikus színezetet nyert („A varázsló és tanítványa”: AaTh 325).