Szezám, nyílj ki!

→ varázsmese. Szegény ember véletlen folytán tanúja lesz annak, amint egy rablócsapat varázsige segítségével behatol a föld mélyén lévő kincseskamrába. Távozásuk után ő is elmondja a varázsigét, bejut a kincseskamrába és arannyal megrakodva tér haza. Otthon kölcsönkéri gazdag, irigy testvérétől a vékát, hogy megmérje, mennyi aranyat hozott. Ezáltal a testvére is tudomást szerez a rablók kincstáráról és követeli testvérétől, hogy őt is vezesse oda. A szegény testvér eleget tesz gazdag bátyja kérésének, s annak sikerül is behatolni a hegybe, megrakodik arannyal, de kifelé jövet elfelejti a varázsigét, bennreked és a rablók elpusztítják (AaTh 676). Testvére behatol a rablóbarlangba, ott találja bátyja holttestét négyfelé vágva. Hazaviszi, egy vargával összevarratja és eltemetteti. A rablók keresik, ki ismeri a kincseskamra titkát. Megtalálják a házat, kereszttel megjelölik. A rablókapitány társait olajos tömlőkbe (hordókba) bújtatja s kereskedőnek öltözve szállást kér az özvegy házánál. A szegény testvér és a szolgáló felfedezi és elpusztítja a rablókat. Most már az egész kincs az övék lesz (AaTh 654). – „Ali baba és a negyven rabló” meséje az Ezeregyéjszaka gyűjteményéből minden valószínűség szerint ponyvai közvetítéssel került a magyar népmesekincsbe. A 19. sz. második feléből és a 20. sz. elejéről 3 ponyvakiadását ismerjük Rózsa Kálmán és neje, Biró Albert, valamint Bálint Lajos kiadásában, de már a 19. sz. közepéről van a szóbeliségből jól lokalizált változatunk Kriza János gyűjteményéből, Marosi Gergely gyűjtéséből (elmondta: Róka Puskás Tamás). A többi 10 ismert változat is stabil összetétel, egy-két esetben hiányzik csupán a 40 rabló megjelenésének és elpusztításának a története, s fejeződik be a mese a kétrészes legendamesék mintájára az irigy gazdag testvér elpusztulásával. A 19. sz.-i változatok erős lokalizáltsága korai átvételre, az összetétel stabilitása a ponyvakiadás számos utánnyomására enged következtetni. A típus nagy népszerűségére és erős akklimatizálódására mutat, hogy három, a népi hiedelemvilágba és a kincsmondák gondolatkörébe beágyazódott változatunk is van. A mese egész Európában, francia és spanyol Amerikában is elterjedt. Valamennyi feltételezhető forrása Galland Ezeregyéjszaka-fordítása (1712), erre vall a varázsige: Szezám, nyílj ki! és a hűséges rabszolganő neve: Morgiana is (→ még: kincs) – Irod. Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).