széténeklés

1. a folklórbeli alkotófolyamat negatív tendenciája; 2. a szájhagyományozó típusú alkotás elhalásának szakasza. Kettős jelentését a két háború közti időszakban hamis világnézeti alapokból kifejlesztett és uralkodóvá vált felfogással szemben (gesunkenes Kulturgut) magyar tudós, Ortutay Gyula állította föl követelményként és határozta meg elméletileg tudományos rendszerében. Eszerint a széténeklés és az alkotás a folklór egész története folyamán érvényesülő dialektikus kölcsönösségi viszony, az alkotás egyik rugója. Mindaddig, amíg a szóbeli paraszti műveltség a maga egységes rendszerében élt, a szájhagyományozás dialektikájában döntő szerephez a széténeklés nem juthatott, jelentősége praktikuláris volt. Amikor azonban, az ipari társadalom fölfejlődése megkezdte a szájhagyomány teljes kiszorítását; felszámolván annak gazdasági-társadalmi alapjait, a széténeklés uralkodó iránnyá vált, mint az egész paraszti kultúra megrendülésének egyik tünete. – Irod. Dessauer, R.: Das Zersingen. Ein Beitrag zur Psychologie des deutschen Volksliedes (Germanische Studien, Berlin, 1928); Ortutay Gyula: Variáns, invariáns, affinitás (Az MTA II. Oszt. Közl., 1959).