kályhacsempe

1. agyagból égetett, különféle alakú elemek, amelyeknek különböző módon összerakott együttese tüzelőberendezést alkot, ill. amelyek tüzelőberendezések felületének vagy ilyenek egy részének borítására szolgálnak. Ilyen értelemben a kályhacsempe (mázatlan vagy mázas) lehet – alakja, ill. a tüzelőberendezésen elfoglalt helye szerint – → kályhaszem, → kályhafiók. A kályhát díszítő elemek lehetnek az övpárkányt alkotó csempék, melyeket övpárkánycsempe névvel foglalunk össze, és lehetnek a kályha pártázatát alkotó csempék, melyeket pártázatcsempe, ill. → kályhagomb névvel foglalhatunk össze. A legkorábbi mo.-i kályhacsempe a 14. sz.-ból ismeretes. A történeti anyagban legegyszerűbbek a korongolt kályhafiókok és kályhaszemek. Vegyes mázas (→ónmáz és → ólommáz együttes alkalmazása ugyanazon tárgyon) csempéket Európában Itálián kívül Mo.-on készítettek először az 1480-as években. A budai vár Anjou-kori ásatásaiból áttört előlapos, dongás, magas művészi igénnyel készített kályhacsempék kerültek elő, de ugyanonnan kályhaszemeket is ismerünk. Ugyanilyen csempék a középkori alföldi és D-dunántúli ásatási anyagban is előfordulnak. A 18–20. sz. eleji dunántúli kályha, ill. a hódoltság után a 18. sz. végéig a Duna–Tisza közi ház tüzelőberendezése is ilyen elemekből állott. Az erdélyi kandallókat általában sík lapú kályhacsempék alkotják, de ismertek Erdélyből kályhaszemek és kályhafiókok is. A Dunántúl kályhacsempét is készítő fazekasközpontjainak készítményei közül legismertebbek a Sümeg, Keszthely, Nagykanizsa, Ják, Dőr, Csákvár, Hedrehely, Sárköz, Mohács, Tata kályhásai által készített kályhafiókok. Alapszínük a barna, zöld, sárga máz. Növényi ornamensekkel vagy – pl. Mohácson – madárral díszített kályhacsempét is találunk. Nem ismeretlen a → domborműves díszítés kerámián sem. Az erdélyi kályhásközpontok között legismertebbek a kalotaszegiek: Kolozsvár, Váralmás, Magyarvalkó, Bánffyhunyad; a Székelyföldön Korond, Küsmöd, Csíkmadaras, Kézdivásárhely; a Szilágyságban Désháza. Jelentős szerepe volt a barcasági és a besztercei szász kályhásságnak is. Az erdélyi kályhacsempék egyik legrégebbi darabja a Néprajzi Múz. gyűjteményében az 1661-ben, valószínűleg Székelyudvarhelyen készült mázatlan csempe. E mázatlan készítmény mellé szépen sorakoznak a mázas – zöld, fehér alapon kék írókás vagy több színű mázzal készült – kályhacsempék. Díszítményeiben mély nyomot hagytak a történeti stílusok: a reneszánsz, a barokk, a rokokó és a klasszicista. A besztercei szász csempéken gyakori motívum a középkorban is kedvelt lovagalakos díszítmény. E csempék jellegzetes motívuma még a futó szarvas és a fenyő együttese, vagy a táncoló párt ábrázoló díszítmény. Ezek között mázatlan nem fordul elő. Legtöbbbjén fehér vagy a fehér alapon kék mázas, ill. kék-zöld vagy sárga-zöld mázas a díszítmény. A többi kályhacsempéhez viszonyítva ezek kisebbek és fekvő téglalap alakúak. A díszítés technikáját illetően sajátos vonásuk, hogy a díszítményt reliefszerűen oldják meg, s erre viszik a színes mázakat. A kalotaszegi kályhacsempék a reneszánsztól örökölt olaszkorsós, életfás motívumokkal díszítettek, azonban ugyanazon a tárgyon geometrikus díszítőelemek – mint pl. rozetta és egyéb elemek – is előfordulnak. Sokszor az előbbi elemek klasszicista stílusú oszlopokkal körülvéve láthatók. Az erdélyi kályhacsempék díszítményeire a népművészet más ágainak – mint pl. a varrottasok, faragások, bútorok – díszítőelemei is hatottak. Mindenekelőtt a faragások hatása emelhető ki, mivel a fából készült kályhacsempenyomó dúcokra főleg a faragók által kedvelt motívumok kerültek. – Irod. Papp László: Ásatások a XVI. században elpusztult Kecskemét-vidéki falvak helyén (Népr. Ért., 1931); Csalogovits József: Tolna vármegye Múzeumának második ásatása a török hódoltság alatt elpusztult Ete község helyén (Népr. Ért., 1937); Igaz Mária–Kresz Mária: A népi cserépedények szakterminológiája (Népr. Ért., 1965); ifj. Kós Károly: Népi kandallók és kályhacsempék a magyarság körében (Népélet és néphagyomány, Bukarest, 1972). – 2. Mázatlan (esetleg csillámos) vagy mázas cserép. Sík lapból formált, négyszögletes, többnyire téglalap alakú tárgy, hátán kiálló peremmel. Kályha vagy kandalló alkatrésze.