| kisebbik uram | TARTALOM | kisefa, keresztes |
a kora középkorban eredetileg a királyt illető jogosítványok, amelyek a 15. sz. óta részben királyi adomány, részben korábbi szokásjog, részben törvényes rendelkezések révén a földesurakra szállottak. Ezek voltak: a → kocsmatartás joga, a házatlan zsellérek adója, a mészárszék, a malomállítás, a halászat, a boltbér, a pálinka- és serfőzés, a téglaégetés, a kővágás, a rév- és vásártartás. – Közülük a kocsmatartást a 16. sz. óta az év meghatározott időszakában a földesúr, más időpontok között a faluközösség gyakorolta. A szerződéses mezővárosok a földesurakkal kötött megállapodás alapján jó részüket meghatározott bérösszeg fejében használhatták. A kocsmatartást a szabad kir. városok királyi adományként kapták meg; a bormérés joga a statutumokban meghatározott időben a saját szőlővel rendelkező polgárokat is megillette (polgári szabad bormérés). Az 1836. VI. tc. szerint az urbáriumban biztosított időben a bormérés és kocsmatartás csak a községnek volt megengedve.