Kisfaludy Társaság

1836-ban alapított szépirodalmi társaság. Története elválaszthatatlan a népköltészet iránti hazai tudományos érdeklődés első virágkorától. Erdélyi Jánosnak 1842. nov. 30-i társasági székfoglaló előadása a Népköltészetről, majd 1843. dec. 30-i Töredékek a magyar népdalköltészetről c. felolvasásának hatására indították az első hivatalosan szervezett, nagy sikerű országos folklórgyűjtést. Eredménye az Erdélyi János szerkesztette Népdalok és mondák (I–III., Pest, 1846–48), amelynek több mint 120 gyűjtőtől származó anyaga magába olvasztotta az MTA 1833-i fölhívására érkezett 13 lejegyzőtől származó küldeményt is. (A kéziratos anyag kb. hatszorosa a kiadottnak.) – A Kisfaludy Társaságban kényszerszünet után 1860. okt. 25-én határozták el ismét a gyűjtés folytatását. A gyűjtemények első szerkesztői Arany László és Gyulai Pál voltak. A Kisfaludy Társaság által kiadott gyűjtések az 1872–1924 közt megjelent → Magyar Népköltési Gyűjteményben találhatók. A kiadatlanokat az → Etnológiai Adattár, kisebb részben pedig a → Magyar Tudományos Akadémia kéziratgyűjteménye őrzi. A Kisfaludy Társaság néprajzi szerepét az 1910-es években főleg a Folklore Fellows magyar osztálya vállalta magára Sebestyén Gyula szervezésében, aki Varga Gyulát váltotta fel a Magyar Népköltési Gyűjtemény szerkesztésében. A Sebestyén ösztönzésére tervezett Folklore Fellows publikációkat azonban az I. világháború megakadályozta. A Kisfaludy Társaság a külföldi népköltészet és a hazai nemzetiségek dalainak magyar nyelvű közzétételéről is gondoskodott. Bartalus István zenei gyűjteményének létrejöttében is szerepe volt a Kisfaludy Társaságnak. Bartók Béla, Kodály Zoltán először szintén a Kisfaludy Társasághoz fordultak népzenei kiadási tervükkel 1913-ban. A Kisfaludy Társaság egyre inkább a hivatalos akadémizmus szerve lett s 1952-ben szűnt meg. – Irod. Horváth János: Az irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Bp., 1927); Kéky Lajos: A százéves Kisfaludy-Társaság (Bp., 1936).