klasszicista jelleg (a népi építkezésben)

a klasszicista építészet stíluselemeinek ösztönös vagy tudatos alkalmazása a népi építészetben; az úri és egyházi építészetben szépnek tartott formák paraszti átvétele. Az átvett stíluselemek, pl. oszlopok, párkányok, falpillérek a népi építők kezén új életet kezdenek, néha jelentősen módosulnak, egyszerűsödnek, eltorzulnak, sokszor szinte csak emlékeztetnek a városi és kuriális klasszicista építészet eredeti stíluselemeire. A változást a parasztkőművesek korlátozott építő tudása, az építtetők ízlése és a rendelkezésre álló építőanyag adottságai befolyásolják. A klasszicista jelleg elsősorban a házak utcai homlokzatának tagolásában és udvari oldaluk oszlopos → tornácának megformálásában nyilvánul meg. A klasszicista jelleg népi építészetbeli számottevő megjelenése a 19. sz. második felére esik. Országszerte előfordul. Különösen jellemző a Nagykunság és a történeti Pest megye népi építészetére. – Irod. Imrényi-Szabó Imre: Öreg udvarházak. Régi kúriák és parasztházak Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében (Bp., 1944); Vargha László: Klasszicista jelleg a nagykunsági népi építészetben (Művészettörténeti Ért., 1954).

Tornác (Bálványos, Somogy m.)

Oszlopsor (Hidegség, Győr-Sopron m.)

Lakóház bejárata (Bárszentmihályfa, Zala m.)

Lakóház eleje tornáccal (Zamárdi, Somogy m.)

A klasszicizáló kúriahomlokzatok hatása alatt felépített parasztház (Foktő, Bács-Kiskun m.)