kókonya

eredetileg azt a tojást jelentette, melyet a → húsvéti szentelt sonka levében szoktak megfőzni. A kókonya olasz vagy vallon jövevényszó lehet (olasz: cuccagna, vallon: cocogne), s még a középkorban honosodott meg nálunk. A régi magyar nyelvben a kókonya már az összes húsvéti szentelt hideg ételt jelentette. A szó első említése 1518-ból ismeretes ’húsvéti kenyér’ értelemben. A mai népnyelvben a kókonya jelenti a hímes → húsvéti tojást is. A szó igei alakja: kókál, megkókál, megkókányoz (’a tojást összekoccantani’, ’diót a fáról leverni’, ’embernek fejére ütni’) régen közszóvá vált. (→ még: tojásösszeütés) – Irod. Magyar Tájszótár (Kiadta a’ Magyar Tudós Társaság, Budán, 1838); Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938); Bárczi Géza: A magyar nyelv francia jövevényszavai (Bp., 1938); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964).