kolompkészítő

állatok nyakába akasztható kolompokat (csengőket) készítő vasműves mester. A legavatottabb kolompkészítők a Gömör megyei Jolsván dolgoztak, akik a kolompokat leginkább Erdélybe, Bulgáriába, Szerbiába szállították. A kolompokat a parasztok többféle méretben vásárolták a készítő mestereknél, vagy a vásárokon válogatták ki. Behangolásukat a parasztok többnyire maguk végezték a kolomp oldalán levő horpadás bemélyítésével. A pásztorok viszont úgy válogatták össze őket, hogy „egymás alá verjenek”, azaz hangjuk összecsengjen, de magasságban különbözzön is egymástól. Jolsván a kolompokat 12-féle nagyságban készítették. „Literre” mérték, pl. van 1/4, 1/2, egy literes kolomp stb. attól függően, hogy vízzel megtöltve mekkora az űrtartalma. A nyersanyagot a Coburg hercegek pohorellai hámoraiból (Gömör m.) szerezték be. A kolompkészítés aránylag egyszerű, néhány alapművelettel elvégezhető munka. Az acéllemezeket négyszögletes darabokra vágják, domborítják, majd rézzel megforrasztják. Külön kovácsolják ki a belevaló fület és ütőt. A magyar kolompok behajtott szélű, trapéz alakúak, a tót kolompoknak szűk szájuk van, az oláh kolompok vagy hosszúkás négyszögletesek, vagy kör keresztmetszetűek. – Irod. Illés Aladár: Felső-Magyarország kisvasipara (Technológiai Lapok, 1891); Márkus Mihály: A jolsvai kolomposok (Emlékkv. Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. Szerk. Gunda Béla Bp., 1943).