kolomposhorog

a → csapóhorognak kolomppal és lopótök úszóval felszerelt változata. Herman Ottó tiszai tutajosok speciális eszközeként mutatta be. A horogzsinór egyik ága a tutajon megerősített karóhoz, másik ága egy „felkantározott” s a vízben úszó tökhöz van erősítve, így a „felférgelt” horog nem süllyedhet a fenékre, a vízben lebeg. Ha zsákmány akad a horogra, a tök „bukdácsolni” kezd, a kolomp pedig megszólal, így ad jelt a halásznak. A kolomposhorgot egyéb közlésből nem ismerjük. Különböző véghorgok (→ véghorog) karóján viszont gyakran alkalmaznak kolompot, hogy a pihenő halász azonnal észrevegye az egyik horogszemre akadt zsákmányt. Ugyanilyen célú a kolomp a kolomposhorgon is, így nincs okunk rá, hogy a csapóhorgok úszóval felszerelt változataitól (→ csukahorog, → lábóhorog) lényegesen eltérő szerszámváltozatnak tekintsük. – Irod. Ecsedi István: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken (Debrecen, 1934).