kápolna

istentiszteleti célokra szolgáló kisebb épület, amelyet valamely kultuszhely mellett időnkénti használatra létesítenek, vagy valamely helyen fogadalmi célokból építenek magánszemélyek vagy közösségek. A hazai parasztság r. k., gör. kat. közösségei körében évszázadok óta vannak hagyományai a kápolna építésének. A nagyobb kápolnák templomszerű, toronnyal ellátott épületek, de a kisebbek csak egyszerű téglalap vagy négyzet alaprajzú épületek, amelyeknek az oltár felőli része lekerekített, az oltárral szemben levő oldalukon gyakran teljesen nyitottak, vas- vagy lécrács ajtóval vannak lezárva. A kápolnák külső kivitelezésében sok helyütt a történeti stílusok, elsősorban a barokk provincializálódott építészet motívumai érvényesülnek. Berendezésük is rendkívül egyszerű, népies, néhány szentnek a szobrán kívül legfeljebb egy-egy padot vagy térdeplőszéket helyeztek el, gyertya- és virágtartókat. A kápolna szó capulna alakban a 13. sz. óta ismert nyelvünkben. A lat. capella középkori átvétele.

Kápolna (Kissikátor, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Szent Donát-kápolna a Bari-hegyen (Hollád, Somogy m.)

Szent Márton-kápolna (Doba, Szőlőhegy, Veszprém m.)

Szent István-kápolna (Mecseknádasd, Baranya m.)

Kápolna (Boglárlelle, v. Balatonlelle, Somogy m.)