Kapoli Antal, idősebb és ifjabb (Gyalán, 1867–Somogyhárságy, 1957, Gyalán, 1895–1971)

apa és fia, mindketten juhászok és faragók. Id. K. A. 1955-ben Kossuth-díjat kapott. Mindketten Somogyban, Baranyában éltek. A → dunántúli pásztorművészet hagyományaiból indulva sajátos díszítőstílust alakítottak ki. Készítettek → juhászkampókat, szaru → sótartókat. Id. K. A.-nak már a múlt század végén kiegészítő kereseti forrása volt a faragás. A más társadalmi rétegek számára készített munkák közt találunk székeket, fogasokat, sétapálcákat, díszkürtöket, kobakokat, később díszdobozokat. Mindketten dolgoztak → karcolt díszítéssel, → domború faragással és különféle színezési eljárásokkal. Karcolt és faragott munkáikra egyaránt zsúfolt, az egész felületet betöltő virágornamentika jellemző, az indák közt jelenik meg a juhász, vadász, betyár, szarvas, kutya stb. alakja. – Irod. Domanovszky György: A két faragó K. (Bp., 1955).

Idősebb Kapoli Antal botfaragás közben (Magyarlukafa, Baranya m.)

Kapoli Antal egyik csontfaragványa. Szarukürt részlete karcolt és sárgított díszítéssel (Somogyhárságy, Baranya m.)

Egy darab fából faragott nagyméretű ládika, lapos domborműves díszítéssel. 1904-ben Kapoli Antal készítette saját faragófelszerelése számára (Somogyhárságy, Baranya m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Kapoli Antal önarcképe menyasszonyával faragott sótartón (Homokszentgyörgy, Somogy m., 1892) Bp. Néprajzi Múzeum

Kapoli Antal által készített kürt (Somogyhárságy, Baranya m., 1932) Bp. Néprajzi Múzeum

Kapoli Antal szobra Boglárlellén