kónyi verbunk

a Rábaköz legelterjedtebb, egytételes → körverbunk-típusa, amelyet névadó faluján kívül mintegy tíz helységből (Szany, Sobor, Rábaszentmiklós stb.) ismerünk. Mint reprezentatívabb táncforma a két világháború között háttérbe szorította a korábban általánosabb → karéjt. Az egyes falvakban járt változatainak közös vonása a motívumkincs rokonságán kívül a tánc felépítésében érvényesülő azonos szerkesztési elv. Ez nyilvánul meg a zenei és koreográfiai egységek egymáshoz viszonyított eltolódásában és kiegyenlítődésében, továbbá a motívumpárok összetételét variáló építkezésben. Kónyán járt változatában a kis kört tágító indítást (1. motívum) követi a négy dallam terjedelmű nagyobb szerkezeti egység (szakasz), amelyben két jobbra-balra forduló motívum (2–3. motívum) aa, ab, ba, bb összetételben alkot motívumpárokat. A „taps-bemérés”-ből és tapsos csapásolóból álló (4. motívum) középrész után a körív mentén haladó mozgások (5–6. motívum) zárják a táncot. – Irod. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Molnár István: Magyar tánchagyományok (Bp., 1947); Pesovár Ernő: Három körverbunk (Táncműv. Ért., 1970); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–III., Bp., 1970).

Kónyi verbunk táncírása