kovácsműhely

A hagyományos építkezés rendjében a kovácsműhelyek bármilyen anyagból is épültek, sajátos alaprajzúak, beosztásúak voltak. Falazatuk sárfal (sövényfonásos, paticsos nád), rakott, tömött-vert, vályog vagy nyerstégla, tégla, kő, talpas vagy oszlop tartószerkezetű, favázas, zsilipeléses vagy borona volt a helyi szokásoktól függően. A műhelyek fedélszékei a helyi hagyományoknak megfelelően készültek, héjalási anyagként is helyi anyagokat s eljárásokat alkalmaztak. Jellegzetesnek mondható, hogy a kovácsműhelynek a fedélszékei közül sok a hásó oldalán farazatos, kontyolt formában készült. A műhely tere zárt helyiség volt egy ajtóval, egy-két ablakkal, egyik sarkában a bejárattól távol állott a nagy fújtatós hevítő kohó a hozzá csatlakozó szabad vagy kaminos kéménnyel. Ha a műhely mellett volt a kovács lakóháza, s a műhely a lakóház udvarán állott, esetleg a lakás felé az udvarra második ajtót nyithattak. A műhely útra, utcára néző bejárati fala előtt állt a szín általában nyitott fedélszékkel, míg a műhely maga padlásolt volt. Az előtér, szín esetleg három oldalról nyitott lehetett. Szokásosabb volt az uralkodó szélirány felőli oldal ideiglenes vagy állandó jellegű fallal való lezárása. Nemritkán csak egy oldalon maradt beépítetlen a műhely előtere, színje. A kovácsműhelyek, de különösen színszerű előterük a falusi műhelyek legtöbbjéhez hasonlóan a mesterség igényeinek kielégítése mellett sajátos társadalmi funkciót is betöltöttek, hiszen a munkára várakozók s az arra járók találkozóhelyeként, mint a közélet, a közösségi kérdések megbeszélésének helyei, kitüntetett szerepük volt. (→ még: kovács)

A kovács reszelővel simítja le a ló patáját (Keszthely, Zala m.)

Kovácsműhely (Debrecen)

Kovácsműhely (Szilsárkány, Győr-Sopron m.)

Patkolókaloda (Méra, v. Kolozs m.)

Kovácsház haranglábbal (Szakmár-Résztelek, Bács-Kiskun m.)