| Krisztus és a fák | TARTALOM | Krisztus és Szent Péter éjszakai szálláson |
→ eredetmagyarázó mondák (→ legenda) típuscsoportjához tartozik. Vázlata: Krisztus üldözői elől menekül, bujkál. Egyes madarak elárulják búvóhelyét (a fürj azt kiabálja: „Itt szalad, itt szalad!”, a vadgalamb: „Búvik, búvik, bukorba, bukorba!”, bugybóka, vörösbegy: „Kád alatt, levél alatt, bugyburutty!”, a búbos banka (huputa madár): „Hup, hup, hup!”, ti. hogy üssék, kakukk: „kukucs, kukucs!” stb.). Krisztus átka: a „fürj magasra ne repüljön, a vadgalambnak legyen legcsúnyább hangja a madarak közt, ne tudjon fészket rakni, a vörösbegynek (bugybókának) csak négy fiókája legyen, de ne tudjon elég ennivalót adni nekik, a búbos banka csak trágyát egyék, húsa büdös legyen. Büntetésül kapták a madarak hangjukat is, árulkodó szavukat mondják azóta is. A pacsirta Krisztust elbujtatta, ill. az üldözőket félrevezette. Jutalmul magasra tud repülni, szépen énekel. A cinege azt kiabálta: „Nincs erre, csincserere!” Ezért lehet 12 fiókája. A székács kétszer mondta: „Mit vétett szegény?” Mire harmadszor mondta volna, lelőtték. Azóta is mindig kétszer mondja. – A Krisztus és a madarakról szóló mondákat egy vagy több madár tulajdonságának jellemzésére, hangjának értelmezésére mondják el, ily módon egy vagy több motívumos változatai léteznek. Gyakran kapcsolódik hozzá a → Krisztus és a fák típuscsoport valamelyik tagja. Európa-szerte ismert monda- (legenda-) csoport. Nálunk rendkívüli népszerűségének egyik oka, hogy Gyulai Pál verses feldolgozását iskoláskönyvek is tartalmazták. – Irod. Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (I–III. Pécs, 1940); Gönczi Ferenc: Göcsej népköltészete (Zalaegerszeg, 1948).