Krisztus és Szent Péter éjszakai szálláson

tréfás → legendamese. Krisztus és Szent Péter egy kocsmában az ivóban (részeges ember vagy asszony házánál) kap éjszakai szállást a földre terített szalmán. Péter fekszik kívül, s a duhaj részegek tánc közben megrugdossák. Megunja és a fal felől fekszik. Kisvártatva az egyik részeg megszólal, hogy eleget rugdosták a kívül fekvőt, rugdossák (üssék) most már a belül fekvőt is, s így Péter megint rosszul jár (AaTh 791, H 778, BN 768*). Európa-szerte ismert legenda, a magyar meseanyagban három redakciója is van: Krisztus és Szent Péter éjszakai szálláson 1. a fogadóban, 2. a részeges ember, 3. a részeges asszony házánál. (A negyedik az AaTh 752/A mt-al való kombinációja francia párhuzamokra utal, viszonylag ritka). A három redakció közül az első a legnépszerűbb. Országos elterjedését minden bizonnyal Arany László szövegének (MNGy, I.) és a tréfás legenda Benedek Elek-féle feldolgozásának köszönheti, a másik két redakció közvetlen írott és szóbeli forrása nem ismert. Ezek változatait, szórványosan ugyan, de szintén országos elterjedésben jegyezték fel. A harmadik redakció általában → eredetmagyarázó mese (Miért a férfi az úr a háznál? – Azért, mert az asszony még úgy sem tudja, mi az elég, mint az ember). – Irod. Fábián Gyula: Palócz Krisztus mondák (Ethn., 1910); Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (III., Leipzig, 1913–31); Szendrey Zsigmond–Kodály Zoltán: Nagyszalontai gyűjtés (MNGy, XIV., Bp., 1924); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).