Kriza János (Nagyajta, 1811–Kolozsvár, 1875)

unit. püspök, népköltészeti gyűjtő, költő, az MTA l. tagja. Főiskolai tanulmányait a kolozsvári unit. kollégiumban és Berlinben végezte. 1838-tól unit. lelkész volt Kolozsvárott, 1861-től püspök. Több irodalmi zsebkönyvet szerk., írt. Fiatalkori verseivel a Petőfi előtti irodalmi népiesség egyik legjelentősebb alakja volt, több költeménye folklorizálódott. 1842-ben felhívást bocsátott ki a népköltési gyűjtemény kiadására, mely a szabadságharc és sokféle más irányú elfoglaltsága miatt csak 1863-ban jelent meg Kolozsvárott Vadrózsák címen, Mikó Imre anyagi támogatásával, Gyulai Pál szerkesztői közreműködésével. Már megjelenésekor a második kötet kiadására gondolt, de erre egyházvezetési lekötöttsége és anyagi gondjai miatt életében nem került sor. Kriza János érdeme, hogy elsők között fordult a néphagyomány teljessége felé, gyűjteményében balladák, dalok, táncszók, találós kérdések, népi sajátosságok, játékok, szokásfolklór, népmesék, tájszók szerepelnek, valamint egy tanulmány a székely nyelvjárásról. Legnagyobb érdeklődéssel balladákat gyűjtött. A legtöbb klasszikus balladánk először Kriza János gyűjteményében szerepel. Felfedezte a változatok értékét. Népes gyűjtőtábort szervezett. A szövegeket nyelvjárási hangalakjukba visszaalakítva közölte, amiért sok vád érte. A Vadrózsákban megjelent balladák váltották ki a → Vadrózsa-pört, a magyar néprajz első jelentős vitáját. – F. m. Magyar Népköltési Gyűjtemény (I–III., Arany László és Gyulai Pál válogatása, Bp., 1872–1882); Székely népköltési gyűjtemény (I–II., Összesítő válogatás Gergely Pál és Kovács Ágnes gondozásában, Bp., 1956). – Irod. Antal Árpád–Faragó József–Szabó T. Attila: K. J. (Bukarest, 1965, 1972).

Kriza János