rokonsági terminológia

a rokonsági elnevezések együttese. Az egyes rokonok, → rokonsági relációk megnevezésére az ún. rokonsági terminusok szolgálnak, ezeknek több típusát különböztetjük meg, mint pl. a hivatkozó vagy a megszólító terminust. A feleség apja megnevezésére férje részéről hivatkozó terminusként az após kifejezés használatos, megszólítóként pedig az „apám” vagy „keresztnév + bátyám (bácsi)” kifejezés. – A rokonsági terminológiák osztályozásával elsőként az amerikai L. H. Morgan (1818–81) foglalkozott, és két nagy csoportot különböztetett meg. A leíró rokonsági terminológiáknál egy-egy rokonsági kifejezés (terminus) egy-egy meghatározott rokonsági viszonyt jelent és különválasztja az egyenesági és az oldalági rokonokat. A legtisztább típusoknál (pl. az észt) csak az egyenesági rokonokat nevezik meg önálló kifejezéssel, az összes többi rokonsági viszonyt csak körülírva, összetétellel lehet megjelölni. Pl. külön terminus van az „apa” megnevezésére, a „nagybácsi”-t pedig „apám fivére” kifejezéssel illetik. Ehhez a típushoz tartoznak egyebek között a fejlett kultúrájú népek rokonsági terminológiái, így a magyar rokonsági terminológia is. Az osztályozó rokonsági terminológiák az egyenesági és az oldalági rokonokat együtt csoportosítják, tehát több rokonsági viszonyt jelölnek egyetlen rokonsági terminussal. – A magyar rokonsági terminológia a leíró terminológiák csoportjába tartozik, nagyszámú egyenesági rokonsági viszonyokat jelentő önálló terminológiával rendelkezik. A magyar rokonsági terminológia szigorúan különválasztja a → házassági rokonságot (affiniális rokonság), a → vérrokonságot (konszangvinikus rokonság) és a → műrokonságot, legfeljebb a megszólításnál tesz kivételt (az anyós, após terminus csak leíró, de nem megszólító kifejezés, helyette apa-anya és változatai használatosabbak), és a többi ugor nyelvhez hasonlóan ügyel a korkülönbségek terminológiai jelzésére (bács, öcs, néne, húg stb.), amit a többi európai nép legfeljebb körülírással tud kifejezni (pl. német: mein jüngerer Bruder = öcsém). – A magyaroknál nincs egységes rokonsági terminológia, mert egymás mellett egy kiscsaládi viszonyokat tükröző városi és egy, a megszűnő nagycsaládi rendszernek megfelelő falusi különíthető el és a fejlődés a kiscsaládon alapuló gazdasági kisközösség uralkodóvá válására mutat. – Irod. Bodrogi Tibor: A magyar rokonsági terminológia vizsgálatának néhány kérdése (Műveltség és Hagyomány, 1961); Bodrogi Tibor: Társadalmak születése (Bp., 1962).