rokonság

az az emberi csoport, amelynek összetartozása vér szerinti leszármazás vagy/és házassági kapcsolat folytán jött létre. A rokonság fogalmát nem lehet elhatárolni, kiterjedése tudatilag és gyakorlatilag, időben és térben változó. A rokonságnak mint aktív társadalmi tényezőnek a 19. sz. közepéig, a feudális életformában élő paraszti társadalmakban jelentős szerepe volt, ezért a rokonság számontartása, levezetése gyakorlatilag is fontos, a rokonságot az utódokban tudatosították. Némely ún. archaikus vidéken a rokonsági tudat erőssége az idős generációnál még ma is tapasztalható, pl. a bukovinai székelyeknél egy öreg ember felsorolta 273 rokonát, ugyanakkor általánosan a rokonság ismerete a felmenők felé a nagyszülőkkel bezárul, s a rokonságot az első unokatestvérig tartják. – A rokonság fogalmába az egyén számára mind az apai, mind az anyai felmenők, mindkét oldalági rokonok s azok utódai beleszámítanak. A magyar parasztságnál hangsúlyosabb az apaági rokonság, ennek oka a férficentrikus társadalmi szemléletmód, vagyis az apaági leszármazás, a patriarchális családforma, valamint a férfiakra előnyös öröklési rend és vagyonjogi helyzet. – A nemes családoknál mind az apaági, mind az anyaági leszármazás egyforma fontossággal számon tartott, a paraszti életformában élő kisnemeseknél is. – A rokonságba a vér és a házassági rokonság mellett azok is beletartoznak, akik befogadás útján kerültek hozzá. A rokonság leszármazási rendjébe tartozó fogalom az ág, → ágazat, amely egy férfiágon számolt leszármazási sor. Ez a sor az oldalági rokoni kapcsolatok figyelembevétele szerint változó számú, több párhuzamos ágazattal bővíthető. Az ágazatok összessége, a házaspárok feltüntetésével együtt maga a szűkebb rokonság. – Az ágazat ízekre osztható, az íz időben jelöli a leszármazás távolságát, a számítás kiindulását adó őstől, s egyúttal egy generáción belül a távolságát is jelöli. Pl. a bibliai hetedíziglen való büntetés azt jelenti, hogy a büntetés 7 generáción keresztül érvényesül, „meghívtuk a rokonokat a lakodalomba harmad ízig”, pedig azt, hogy a harmadunokatestvérig bezárólag hívták a rokonokat a lakodalomba. Az íz és ágazat kifejezéseket éppen jelentésük folytán felváltva is használhatják, pl. a „harmadik ágazat” is harmadfokú unokatestvért jelent. Hasonló értelemben használják a „rend” kifejezést is. – A rokonság fogalma elsősorban tudati formákban jelentkezik. A rokonság értékelhető: beszélnek nagy-, gazdag-, szegény-, koldusrokonságról. A házasodásnál, amely tulajdonképpen a rokoni kapcsolatok továbbfejlesztésének, átrendeződésének legáltalánosabb formája – az értékelő tényezők nagy szerepet játszanak. (Hagyományőrző vidéken a rokonság megítélése nem azonos, ill. nem mindig azonos a két házasságra lépő fiatal családjának konkrét anyagi és társadalmi megítélésével.) Bár a rokonság presztízsét, hagyományőrző vidékeken nagy száma döntően emelte, mégis a rokonság gyakorlati tevékenysége mindig összekeveredett a szomszédok, műrokonok, barátok tevékenységével, vagyis nincs olyan egyházi vagy családi ünnep, közös munkaalkalom, amelyben kizárólagosan a rokonság vesz részt. – A rokonság kifejezésnek a magyar nyelvben számos általánosan használt és táji analógiája van, amely vagy teljesen megfelel a rokonság szó fogalmának vagy árnyaltabb, pozitív vagy negatív értékelést is hordoz. – Rokonsági értelemben használják az egész nyelvterületen a nemzet, nemzetség, atyafiság, család, → família kifejezéseket. Általánosan emlegetik a rokonokat, többesszámba tett családnevükön is, pl. Vargák vagy Vargáék. Lekicsinylő, pejoratív kifejezések a pereputty, retye-rutya, banda, brancs. Használják még alkalomszerűen az „egy vérből valók”, „vérág”, „ivadékok”, „fiak”, „ija-fia”, „törzs”, „nem”, „testvérség” kifejezéseket is a rokoni együttesre. A rokoni értelemben használt → had kifejezés Erdélyben nincs meg, a → lendét Baranyában, a „nyám”-ot Moldvában, a „sereget” a szlavóniai magyar falvakban, a „raj”-t Székelyföldön mondják a rokonság megnevezésére. – A differenciált paraszti társadalomban a rokoni kapcsolatok háttérbe szorultak. A jómódúak lenézték a szegény rokonságot, kötelességeiket ezekkel szemben nem teljesítették. A kapcsolat elsorvadt: „felmondták a rokonságot”. A rokon egyének egymás megszólítására külön megkülönböztető szólítási módot használnak (→ rokonsági terminológia), amely pontosan vagy egy rokonsági kategóriába besorolva jelöli a rokoni kapcsolatot. – A szakirodalom a rokonságot mint vizsgálandó tárgyat, különböző szempontok szerint osztályozza, így a leszármazás számontartása, a rokoni kapcsolat létrejötte és a rokoni kapcsolat minősége szerint. A leszármazás számontartása lehet pl. csak az egyik szülő (→ unilaterális leszármazás) vagy mind a két szülő ágáról számítható (→ bilaterális leszármazás), ezen belül az apa- vagy az anyaági leszármazás dominál (→ anyaági vagy matrilineáris leszármazás, ill. → apaági vagy patrilineáris leszármazás). A rokoni kapcsolat létrejötte szerint beszélünk → vérrokonságról vagy → házassági rokonságról. A rokoni kapcsolat minősége szerint pedig beszélünk oldalági rokonságról, ill. → egyenesági rokonságról (→ még: após, → anyós, → ángy, → sógor, → sógornő, → unoka, → unokatestvér). – Irod. Fél Edit: Adatok a bukovinai székelyek rokonsági intézményeiről (Népr. Közl., 1958); Bodrogi Tibor: A magyar rokonsági terminológia vizsgálatának néhány kérdése (Műveltség és Hagyomány, 1961); Morvay Judit: A had és nemzetség fogalmának körülhatárolása (Ethn., 1966).