sógornő

1. szűkebb értelmezésben az ego házastársának nőtestvérei vagy férfitestvéreinek feleségei. – 2. tágabb értelemben az ego vér szerinti férfirokonainak feleségei s a házastárs vér szerinti nőrokonai. – A házastársak nőrokonai mindkét rokonság összes tagjának sógornői, vagyis → sógorsági viszonyban vannak egymással. – A magyar nyelvterületen a sógornő jelölésére több terminológia használatos. Ezek a terminológiák kifejezhetik a rokonsági viszonyt: sógorasszony, sógorném stb., vagy a vér szerinti rokonságba házasság útján bekerült nőket jelölő → ángy szóval, ill. a vér szerinti rokonnak kijáró néném különböző alakjaival. A szólító a vele egy generációhoz tartozó sógornőket, ill. nála idősebb vagy fiatalabb sógornőit a szólítás módjával is megkülönbözteti, pl. az idősebb testvérének feleségét ángyomasszonynak, sógorasszonynak, magázva szólítja, míg a fiatalabbat ángyikának, ángyónak, öcsémasszonynak vagy keresztnéven, tegezve. Nagybátyja feleségét nénémasszonynak, míg unokaöccse feleségét kishúgomnak, kisángyónak nevezik, és tegezik. A hivatkozó terminológiában a sógornő kifejezés mellett inkább körülírják a rokoni kapcsolatot: öcsém felesége, az uram bátyjának a húgaként emlegetik. – A → nagycsaládban élő asszonyok férjük férfitestvéreinek feleségeivel éltek együtt; nem használták a sógorasszony, sógornő kifejezéseket. Az idősebbeket ángyomnak, ángyomasszonynak, nénémasszonynak, velük egykorút ángyónak, ángyunknak, menyecsketársamnak szólították, magázták, a fiatalabb sógornőt keresztnéven szólították és tegezték. A férj nagybátyjának felesége öregángyó, nagyángy, a férj vér szerinti nőrokonainak, ha idősebbek voltak, kijárt a keresztnév + asszonyom (Julis asszonyom) megszólítás vagy nénémasszony, nénnye. Ha egy sógornőt meg akartak különböztetni a hasonló rangú és szólítású sógornők közül, gyakran használták annak lánykori vagy férje családnevét: Kovács ángyó, Vass néném stb., ha más faluban lakott, messzeángyom. – Erdélyben a sógornőt sünek is emlegették. A sógornők viszonyát a helyi szokás és a rokonsági és személyi kapcsolódás határozta meg. Kötelesek voltak sógornőjüknek, mikor azok gyermekágyat feküdtek, ebédet vinni. Közös munkáknál egymásnak segítettek és a visszasegítést is elvárhatták. – A századforduló óta országosan tendencia, hogy az apa vagy anya nőtestvérét, vagyis az apa vagy anya sógornőjét hívják meg a gyermekek keresztanyjának.