len (lat. Linum usitatissimum) | TARTALOM | lendergáló |
→ rokonság jelentésű ormánsági, drávaközi tájszó. A lende fogalmába beletartoznak a le- és felmenő, valamint az oldalági vérrokonok. Használták maradék, ivadék jelentésben is, pl. „maradt neki valami lendéje” vagyis gyermeke. Nemcsak ember, de állat leszármazottját is így emlegetik, pl. jó tejelő tehénnek „talán a lendéje is olyan lesz”. (→ még: család, → nemzetség)