lendergáló

nyeles, kb. 20x30 cm-es falap, végén két kovácsoltvas szegsorral, amivel a lenmagot a növény hegyéről lehúzzák. A lendergálót nyelénél fogva külön e célra készült hosszú szék közepén, egy áttört nyílásba állítják. A dergáló vagy bugázó személy a szék végére ül, a lenköteget (marok, kéve) kézbe fogva a szárak hegyét a lendergáló szegeibe vágja, maga felé rántja, hogy a vasfogak lehúzzák a bugát (a magházat) a növényről. A bugát napon szárítják, majd kézi rostán megrostálják, végül szeleléssel kitisztítják. A lendergálót Mo.-on csak a Dunántúl legnyugatibb sávjában használják. A szlovéneknél és szlovákoknál általánosan elterjedt, de Ny felé, német területen is előfordul. A lendergáló használata a kifejezetten lentermelő vidékeken is erősen visszaszorult, helyébe léptek a mag kicséplésének (→ kendermagcséplés) különböző módjai. A lendergáló az egykori kezdetleges gabonacséplő eszköznek, a cséplőgereblyének és a több szegsoros cséplőszéknek a lenmunkában konzerválódott változata. – Irod. Szolnoky Lajos: Népi lenfeldolgozó eljárások a Dunántúlon (Népr. Közl., 1956).