nemzetség, nem, nemzet

a nemzetközi etnológiai szakirodalomban fiktív vérrokonságon, általában → unilaterális leszármazáson alapuló társadalmi csoport. A magyar köznyelvi használatban ez a fogalom elsősorban a történeti múltban szereplő jeles és nagyszámú rokonsággal rendelkező családokhoz kapcsolódik. – A honfoglaláskori nemzetségi társadalom, miután elvesztette azt a gazdasági szervezeti formát, amely létét indokolta, korán felbomlott, s a nemzetség megjelölést egyre inkább az apaági rokonságra alkalmazták. A népnyelvi jelentés a köznyelvi jelentéshez viszonyítva árnyaltabb és többértelmű. – A nemzetség, nemzet kifejezés a magyar nyelvterületen általánosan ismert és használt a ma élő legidősebb generációnál. Jelentése leggyakrabban rokonság, rokonsági csoport. Pl. „ez az ember nemzetséges elem”, vagyis rokonom. A nemzetség kifejezés egyetlen rokon jelölésére is szolgálhat, pl. „jön a nemzetséged” – mondják, ha közeli férfirokon közeledik. Ugyancsak közeli férfirokonra használatos a „nagynemzet” kifejezés. A társadalmi réteg megjelölésére „gazda-nemzet”, „jobbágy-nemzet”, de a náció szinonímájaként is használatos, pl. „cigány-nemzet”. A nemzetség, nemzet szó tehát általában rokonsági, ill. valamilyen összetartozási viszonyt takar. – Egyes vidékeken úgy tartják, hogy csak a nemes családoknak van nemzetsége, „neme”, alátámasztják ezt az ezeknek kijáró nemzetes úr, nemzetes asszony megszólítással is. De általában elfogadott, hogy a legrégibb nagy rokonságú, telkes jobbágy családjának is van nemzetsége. A nemzetség ismérvének elengedhetetlen feltétele a nagyszámú rokonság, akármilyen régi egy család, ha nincs nagy rokonsága, nem nemzetség. – A nemzetség együvé tartozásának nem feltétele az együttlakás vagy a közös gazdálkodás. A nemzetség nemcsak az apaágon számított rokonság, de a meghalt ősök, oldalági rokonok is beletartoznak. A férfiak apjuk nemzetségébe tartoznak, anyjuk családjára sohasem használnák a nemzetség szót, azokat rokonként emlegetik. A lányok férjhezmenetelükig apjuk nemzetségének tagjai, férjhezmenetelük után hovatartozásuknak nincs kialakult rendje, vidékenként változva vagy apjuk nemzetséghez, vagy férjük nemzetségéhez tartozónak számítják őket. Egyes népszokások, rokonsági terminológiák arra engednek következtetni, hogy a lakodalom után, ill. az első gyermek megszületése után férjük családja körébe számíthatók. – A nemzetség horizontális kiterjedése változó. Hagyományőrző vidékeken hetedik, sőt kilencedik ágazatig számítják, általánosan a harmadik unokatestvérig, „ágazatig”, „ízig” tartják. A nemzetség exogám, az egymás közötti házasodás tilalma addig tartott, ameddig számon tartották a rokonságot. A falu közvéleménye a nemzetségnek azonos tulajdonságokat, jegyeket tulajdonított, ezek lehettek előnyösek vagy hátrányosak, külső vagy belső jegyek. – A nemzetség egyes tagjainak cselekedeteit a falu társadalma az egész nemzetségre vonatkoztatta. A szégyen vagy dicsőség az egész nemzetséget érintette, innen ered a nemzetséggyalázó kifejezés is. A nemzetség a vétkest soraiból kiközösíthette, kitagadhatta, „nemtelen” lett. – A bukovinai székelyeknél az áttelepülés előtt a nemzetség nemcsak mint a rokonsági összetartozás tudata nyilvánult meg, de mint szervezet is működött. A nemzetségbe tartozó kiscsaládok fejei alkalomadtán tanácskoztak, de már itt sem volt meg a nemzetségi szervezet gazdasági alapja, a nemzetségi tulajdon, a közös föld vagy állatállomány, mely a nemzetségi szervezet alapvető jelentőségét adta, s amely a magyarság más területein is meglehetett. A nemzetségi szervezet összetartozásának, közös akcióinak ma már csak gyér és halvány nyomait gyűjthetjük össze, így a valamikor szokásos vérbosszút, a nemzetségi jelet, a leányrablást. – A múlt század paraszti társadalmában a nemzetség elsősorban rokonsági intézmény, amelyet az apaági vérrokonsági tudat kapcsol össze. Jelenleg a szó ebben az értelemben is kihalóban van, a nemzetség, nemzet csak náció fogalomban használatos. (→ lende) – Irod. Fél Edit: Adatok a bukovinai székelyek rokonsági intézményeiről (Népr. Közl., 1958); Morvay Judit: A had és nemzetség fogalmának körülhatárolása (Ethn., 1966).

A templombeli ülés nemzetségek szerinti rendje (Rákosd, v. Hunyad m.)