nemzetségcsúfoló
a → csúfoló versek egyik válfaja. Egy-egy versfaragó versbe szedte a falu nevezetesebb alakjait, családjait, „ház”-ait, pontosabban csúfneveiket, a nevükkel kapcsolatos, azzal összecsengő csúfolódó jellegű jelzős kifejezéseket, szólásmondásokat (MNK, 1904B*). Pl.
Váczi mögási, |
Pap papoli, |
Ugri átugori, |
Bőgő bőgőzi, |
Borbé borotváli, |
Kántor eléneköli, |
Némöt nézi, |
Darázs mögcsípi... |
(Kálmány Lajos gyűjtése) |
vagy:
Marciné gólájó, |
Dömötöriék póznájó, |
Nagyiék patkánnyo, |
Baliék békájo. |
Árkonálló Pócájék, |
Kapacsníző Bognárék. |
Sándor silány, |
Varga cigány, |
Zsedényi tópos, |
Király süögös, (süveges) |
Nímet muszka, |
Szijjártó szuszma, |
Mező murna. |
(Beke Ödön gyűjtése) |
vagy:
Kifuttam az orromat Elek Sándoréknál; |
Elköhentém magamat öreg Papinénál; |
Fenekelik a hordót Bartha Sándor úrnál; |
Szűrik belé a jó bort Szabó Istvánéknál stb. |
(Kiss Lajos gyűjtése) |
A kívülálló számára látszólag semmitmondó kifejezések, mondatok nagy része utalás egy-egy közismert, tréfás, az említettek számára kudarcot, szégyenletes emléket felidéző eseményre, életük valamely rejtegetni való momentumára, aminek hallatára ökölbe rándult az érintett keze, és mosolyra húzódott a falubeliek szája. (→ még: falucsúfoló, → falusoroló) Irod. Kálmány Lajos: Szeged népe (III., Szeged, 1891); Kiss Lajos: Csúfolódó versrészlet (Ethn., 1927); Kovács Ágnes: A bolondmesék típusmutatója (AaTh 18751899) (Kézirat az MTA Népr. Kutatócsoport adattárában).