rúd

1. tárolóbútor; a mennyezetgerendákhoz erősített két tartódeszka (fül, kallantyú, lyukasfa, rúdtartó) kivágásába illeszkedik. A középkor korábbi századaiban Európa-szerte általános volt. A 14–15. sz.-ig előkelő otthonokban is a hálószoba felszereléséhez tartozott, erre dobták a levetett ruhát. A tárolóhelyiségben rúdon tartották az öltözetet, s a lakásdíszítő kárpitot is rúdra függesztették. Nyilván ezek hatására terítették a parasztházakban is rúdra a mintás szőtteseket, amint egy 1490-ből való horváto.-i ábrázolás mutatja. – Mo.-on 1476-ból ismert a ruhatartó rúd első képe (Jánosréti oltár). A 17. sz.-ban is még a jómód kifejezője a ruhával telt rúd. A parasztságnál a rúd alkalmazása országosan elterjedt. A szobai ruhásrúd, ruharúd vagy gúnyatartó rúd részben a tüzelő közelében függött (szárasztórúd, ruhaszárasztó). A lakásdíszítést szolgáló rúd helye általában a → vetett ágy fölött volt, díszkendővel, → rúdravalóval rakva. – A szobaival azonos megoldású a kamrabeli zsáktartórúd és az eresz alatti, ill. tornácbeli kukoricatartó rúd (málészárasztó rúd). – A szobabeli rúdtartókon szokásos volt a többnyire csipkés szélkiképzéses díszítés. Színes festésű rúd Kalocsa környékéről ismert. – Irod. Gunda Béla: Adatok a rúdravaló tárgyi ismeretéhez (Magy. Nyelvőr, 1938); Fél Edit: A Néprajzi Múzeum (Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tára) új szerzeményei (Népr. Ért., 1938); Erixon, Sigurd: Folkig möbelkultur i svenska bygder (Stockholm, 1938); Viski Károly: Bútorzat (A magyarság néprajza, I., Bp., 1941). – 2. → szekérrúd – 3. → vontatólánc

Szobabelső, a pad fölötti rúdon szőttes rúdravalóval (Kalotaszeg, v. Kolozs m., 1938)